Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)
A magyarországi bronzkor fémművessége - Bronzművesek, harcosok, kincsleletek (Kovács T.)-
I 2Í. kép: Az egyik leghíresebb magyarországi bronzkincs Hajdúsámsonból, amelyet í907-ben találtak. dése vagy éppen egy sikeres harci cselekmény reményében? Amint arra már a bevezető fejezetben utaltunk, az ilyen és hasonló kérdésekre a kutatás nem tud egyértelmű választ adni, legfeljebb többféle lehetőség felvetésével operál. Egy újabb irányzat szerint mind több kutató áldozati céllal elrejtett együtteseknek tartja a kincsleleteket ill. az ún. raktárleleteket. A magyar bronzkorkutatás - legalábbis ami a korai és a középső bronzkort illeti — történeti események keretébe ágyazva keresi (lehet, hogy tévesen) a zárt bronz- és aranyleletek földbekerülésének okát. Igaz, ehhez pl. vajmi kevés bizonyítékot tud felsorakoztatni a Hajdúsámson-Apa típusú (22. kép és 13. tábla) bronz- és a velük egykorú aranykincsek kapcsán. Az érvek és ellenérvek elsősorban a koszideri típusú kincsleletek (1. kép és 15. tábla) körül csoportosultak hazai és nemzetközi szinten egyaránt. Itt csupán néhány tény, megfigyelés összegezésére szorítkozhatunk. A magyarországi középső bronzkor zárószakaszában (kb. Kr.e. 15-14. század) virágzott az a fémművesség, amelynek emlékei — Kárpát-medence szerte — telepekről és temetőkből is ismertek, de amelyet elsősorban olyan kincsleletek reprezentálnak, amelyek e régió nyugati és középső vidékein kerültek elő. Közülük sok olyan településről származik (több esetben azok legfelső szintjeiből), ahol a késő bronzkori halomsíros kultúra kibontakozása (bevándorlása?) idején már nem volt élet. Magától értetődőnek tűnik annak a feltételezése, hogy ezeket a kincseket ellenséges támadás miatt rejtették el tulajdonosaik. Úgy tűnik, régészeti leletekkel bizonyítható, hogy a magyarországi késő bronzkor hajnalán (kb. Kr.e. 14-13. század) a Közép-Duna-vidék felől idegen népcsoportok telepedtek be a Kárpát-medencébe. A feltételezett népmozgás irányáról, szakaszairól, a betelepültek „számarányáról" viszont nincsenek hitelt érdemlő adatok. Amint arról sem, hogy a helyi lakosság milyen mértékben élte túl a háborúskodásokat. Lehet, hogy éppen azok pusztultak el, vagy menekültek a Kárpát-medence keleti felébe, akiknek elrejtett értékeit csak a kései utókor találta meg? A sok megválaszolatlan kérdés ellenére úgy véljük - a hosszú ideig használt, erődített telepek elhagyására építve -, hogy a szóban forgó kincsleleteket tulajdonosaik nagy valószínűséggel konkrét történeti esemény miatt rejtették el. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a koszideri típusú kincsek többsé-
