Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)

A bronzkor Magyarországon - A késő bronzkor utolsó évszázadai (Kemenczei T.)

Hasonló tárgyakat a Kelet-Dunántúlon talált kincsleletek is tartalmaznak. Az észak-magyarországi hegyvidékről, az Ipoly és a Hernád folyó közötti területről származó késő bronzkori emlékek arról tanúskodnak, hogy az ott élt lakosság eredete, kapcsolatrendszere más volt, mint a vele egykorú urnamezős kultúra népéé. Ott a Kr.e. 11. században a szlovákiai Kiéte (Kyjatice) község határában feltárt urnatemető leleteiről elnevezett kultúra alakult ki. Észak-Magyarország területén a legnagyobb urnasíros temetőjét Szajlán ásták ki (105 temetkezés). Az ott előkerült kerámialeletek sajátos jellegét a dél-lengyelországi és észak-szlovákiai lausitzi kultúra agyagművességétől átvett edényformák, díszítőelemek adják meg. A fazekasok azonban az edények legtöbbjét a helyi, korábbi pilinyi kultúra kerámiaművességének továbböröklődött hagyományai alapján formálták meg. A kor fazekasstílusának megfelelően előszeretettel díszítették az edényeket árkolássál, síkozással, turbántekercsszerű mintával (13. kép). A kyjaticei kultúra népének többsége a hegyvidék folyóvölgyeiben lévő kis településeken élt, amelyeken vesszőből font falú és tetejű, földbemélyített kis házak álltak. A hegytetőkön több helyen földsáncokkal, védőárkokkal megerősített településeket építettek. A Börzsöny hegységben hét ilyen földvár található, de ismeretesek ilyen erődített telepek az észak-magyarországi hegyvidék többi részén is. Közöttük nagyobb méretű ásatás Szilvásvárad-Töröksáncon, Felsőtárkány-Várhegyen (24. kép) és Bükkszentlászló-Nagysáncon (23. kép) volt. Bár ezeknek a földváraknak a többsége elsősorban védelmi célokat szolgálhatott, de egyesek közülük hatalmi-gazdasági centrumok voltak. A hegyvidéki lakosság alkalmanként a barlangokban is megtelepült. A Bükk hegység csaknem mindegyik lakható barlangjából előkerültek a késő bronzkor emlékei, többségükben edénytöredékek. Némelyik, hosszabb tartózkodásra is alkalmas barlang igen gazdag leletekben, így az aggteleki Baradla-barlangban bronz és arany kincslelet is előkerült. Feltehető, hogy a barlangokba valamilyen veszély, ellenséges támadás elől kerestek menedéket a késő bronzkori népcsoportok. Észak-Magyarország, Délkelet-Szlovákia területén a kyjaticei kultúra korában a bronzipar fejlődése töretlen maradt. A helyi rézércet felhasználó fémművesség mind a dunántúli urnamezős kultúra, mind a Tisza-vidéki gávai kultúra műhelyeitől vett át és készített különböző típusú bronztárgyakat. A sajátos termékeik közé mindenekelőtt a korongos markolatú kardok tartoztak. Az itt előkerült nagy kardleletek bizonyítják, hogy a Kr.e. 11-10. században a kárpát-medencei kard gyártás központja ezen a területen volt. A Kr.e. 8. században a kyjaticei kultúra népének déli területére egy keleti, 13. kép: A kyjaticei kultúra edényformái. i. Acsa, 2-4, Zagyvapáífalva.