Haraszty László: A Janus Pannonius Múzeum madártojás- és fészekgyűjteményének katalógusa (Pécs, 2012)
Agárdi Ede tojásgyűjteménye
Agárdi Ede tojásgyűjteménye A gyűjteményben található fészekaljak közül kettő (Charadrius dubius, ill. Columba oenas) határainkon kívülről származik. Agárdi Ede korábbi tojásgyűjtési időszakából 60 fészekalj található a gyűjteményben, melyek közül a legkorábbit 1909-ben gyűjtötte. (Nem ismert, hogy ezek a fészekaljak miért nem voltak benne a Természettudományi Múzeumnak átadott gyűjteményben). Második tojásgyűjtési időszaka 1958-ban kezdődött és 1971-ig tartott. Az utolsó fészekaljat - 80 évesen - 1971. június 16-án gyűjtötte (Streptopelia decaocto). Ezt megelőző évben, - 1970-ben - még 10 fészekaljat gyűjtött. A gyűjteményben található 134 fajból Agárdi Ede 108 faj tojását gyűjtötte, további 26 fajjal fentebb felsorolt kollégái gazdagították gyűjteményét. Valamennyi tojás szakszerűen, a lehető legkisebb lyukon került kifújásra. A fészekaljak határozása szinte hibátlan. A gyűjteményben található csóka fészekaljak között van egy azoktól nyilvánvalóan elütő, más színezetű fészekalj, amely azonban vetési varjútól származik. Véleményem szerint a határozási tévedés kizárható, elírásról van szó, melyről nem tudjuk, hogy kitől származik. Nem zárható ki ugyanis, hogy a múzeumi leltárba vételkor kiállított egységes nyilvántartó karton készítésekor keletkezett az elírás. Véleményem szerint a gyűjteményben található 3 Certhia brachydactyla fészekalj viszont nem ehhez a fajhoz, hanem a Certhia familiárishoz tartozik. Mindhárom fészekalj esetében a tojásokon található mintázat azok tompa végén koszorút alkotnak, amely a Certhia familiaris jellegzetessége. A tévedés alapja valószínűleg az, hogy akkoriban még általános volt az a nézet, hogy a síkvidéken, folyókat kísérő keményfa ligeterdőkben - így Gemencen és Bédán is - a rövidkarmú fakúsz (Certhia brachydactyla) fészkel. A Múzeumban található Agárdi Ede második fészekgyűjteménye is, amely 43 faj 110 fészkéből áll. 12 fészekben tojások is vannak, legtöbbször teljes fészekaljak. Nem tudni, hogy ezeket a fészekaljakat miért nem a tojásgyűjteményben helyezte el. A fészkek 1909 és 1970 között kerültek begyűjtésre, döntő többségük azonban 1958-1961 közötti évekből, azaz második tojásgyűjtési időszakának első éveiből származik. Úgy tűnik, hogy a fészkek gyűjtését néhány év után befejezte és már csak a tojásokra összpontosította figyelmét.
