Várkonyi György (szerk.): Uralkodók, szentek és amatőrök. 18. századi portré-miniatűrök a Habsburg-Lotharingiai házból - A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai (Pécs, 1999)
„Albertina” gyűjteményt is szívügyének tekintette és tovább gyarapította többek között Dürer, Holbein, Rembrandt, Delacroix, Monet műveivel. Emellett egyre intenzívebben foglalkozott óriási birtokai gyarapításával és igazgatásával. A birodalom különböző részein elterülő földbirtokai közül egyik kedvence a bellyei uradalom volt. Az uradalmat nyolc gazdasági kerületre osztották. A gazdasági épületek száma közel ötszáz volt, köztük 81 istálló, 7 malom, 8 gépjavító-műhely, 6 téglagyár, 5 kovács-, 5 bognárműhely. Ezenkívül 2 kápolnája és 6 iskolája is volt az uradalomnak. A legmodernebb angol gőzgépeket vásárolták. Két speciális terményük a kender és a komló volt. A kendergyárat még Albrecht építtette 1868-ban. A feldolgozott kendert Belgiumban, Angliában, Németországban és Svájcban értékesítették. A komlót Bécsben, Prágában és Bajorországban adták el. Az uradalom gazdálkodása mintaszerű és a lehető legintenzívebb volt. A család viszonylag sokat tartózkodott a bellyei birtokon. Frigyes felesége, Izabella becsvágyó, okos és nagyműveltségű aszszony volt. Tevékenyen részt vett a magyar társadalmi életben. Különböző egyletek, intézmények védnökségét látta el. 1907-ben a Pécsi Országos Kiállítás és Vásár megnyitójának díszvendége volt férjével együtt. Fogékony volt a művészetek, az újdonságok iránt. A századfordulótól kezdve rendszeresen készített fényképeket a családjáról s a család birtokainak szinte minden részét megörökítette. A bellyei birtokon is fényképezett, többek között a bellyei csónakázó tavat, kukoricát törő sokácokat és a halászokat is lencsevégre kapta. Tischlerhandwerk. 1878 heiratete er Herzogin Isabella Croy. Das Ehepaar hatte 8 Töchter und einen Sohn, Albrecht. Friedrich war ab 1907 Oberbefehlshaber der kaiserlichköniglichen Armee, im Ersten Weltkrieg bis 1917 der Oberbefehlshaber der österreichisch-ungarischen Armee. Friedrich wurde an der Technischen Hochschule von Wien, Prag, Brünn und Lemberg der Ehrendoktortitel zuerkannt. Auch die Sammlung “Albertina”, die er von seinem Ziehvater geerbt hatte, lag ihm am Herzen, und g er erweiterte sie durch Werke unter anderem von Dürer, Holbein, Rembrandt, Delacroix und Monet. Dabei kümmerte er sich immer intensiver um die Vermehrung und Verwaltung seiner Riesenbesitztümer. Von den auf den verschiedenen Teilen des Reiches vorhandenen Ländereien galt für ihn die von Bellye als sein Lieblingsaufenthalt. Die Länderei wurde in vier ökonomische Bezirke aufgeteilt. Die Zahl der Wirtschaftsgebäude betrug nahezu 500, davon 81 Stallungen, 7 Mühlen, 8 Maschinenreparaturwerkstätten, 6 Ziegelbrennereien, 5 Schmiede- 5 Wagnerwerkstätten. Darüber hinaus verfügte die Länderei über 2 Kapellen und 6 Schulen. Beschaffen wurden die modernsten englischen Dampflokomotive. Hanf und Hopfen waren die zwei spezifischen Produkte. Die Hanffabrik ließ 1868 noch Albrecht errichten. Der bearbeitete Hanf wurde nach Belgien, England, Deutschland und der Schweiz ausgeführt. Den Hopfen verkaufte man in Wien, Prag und in Bayern. Die Berwirtschaftung des Gutes verlief musterhaft und auf die möglichst intensivste Weise. Die Familie weilte verhältnismäßig viel auf dem Gut in Bellye. , V , ШзгЩШШй 4 V ’ X'Z 1 fyy ns 0 'V vyW\чу Jrvryt /■: t «1Л/ ! -’ptsC’ iflt yxAtAj r/vis AJjUufSf-' t/V, Karapáncsa Ou kfJA»,,i , • / ~ , cBellve j jK-o <V> гул Ol ” 'Ll / <j i / , o>vU( tZtxOoJbfÁ/rpY, . Bellye
