Várkonyi György (szerk.): Uralkodók, szentek és amatőrök. 18. századi portré-miniatűrök a Habsburg-Lotharingiai házból - A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai (Pécs, 1999)
ezüst étkészlet, ez az ún. József Nádor-féle készlet 1791-ből, mestere a bécsi, Gregor Huber. Ehhez is tartoztak pezsgőhűtők (ezek borhűtőként is szolgálhattak) és fedeles „főzelékestálak” (ezek lehettek az ún. előételes tálak). Ignaz Joseph Würth mester itt kiállított munkái stílusban, kivitelben, kvalitásban talán leginkább az ún. Orloff-készlet levesestáljaival mutatnak rokonságot, ezeket egy, a francia királyi udvarnak sokat dolgozó párizsi aranyműves mester, Jacques Nicolas Roettiers készítette 1765 és 1777 között. A fennmaradt nemesfém asztali készletek alapján elmondható, hogy a pécsi múzeum e két szép 18. századi ötvösmunkája minőségben, művészi kidolgozásban a legnemesebb, legjobb mestermunkák közé sorolható. 1 A színezüst felel meg a 16 lat finomságnak. A 13 lat tehát azt jelenti, hogy az ezüsttartalom 13 lat súlyegység, míg a maradék 3 súlyegység az ötvöző anyagokat takarja. 2 Waltraud Neuwirth: Wiener Gold- und Silberschmiede punzen 1781-1866. Vol.l. 1781-1822. (Neuwirth Markenlexikon 5.) 3 Karl Knies: Punzierung in Oesterreich. Eine geschichte Studie mit mehreren Textabbildungen und 10 Lichtdrucktafeln. Wien, 1896. 4 Bemard George: Les plaisirs visuels de la table. Connaissance des Arts 1975. Vay Sarolta: Régi magyar társasélet. "Régi udvari bálokról" fejezet. Magyar Hírmondó sorozat, Bp. 1986. Monspart Éva: Eleink asztalánál, fejezet a "Szépen terített asztal" c. könyvből. Bp. 1986. 5 Ami a porcelánokat illeti, más műhelyek (Bécs, Meissen stb.) termékei is használatban voltak. Die Kaiserléiche Tafel. Ehemalige Hofsilber- und Tafelkammer Wien. (Museum für Kunsthandwerk Frankfurt am Main. 7.Aug.-27. Okt. 1991.) Hildegard Hoos: Zur Geschichte der Tafelkultur im Kaiserreich. 15-63. 6 Ezeket a kincsként is kezelt, a gazdagságot, hatalmat jelképező, igen drága és féltett ötvösműveket sokszor az ebédlőterem két oldalán elhelyezett faragott művű pohárszékekben tették közszemlére. Érdekes jelenség, hogy az asztalon ezek helyét a cukorból, márványporból, üvegből és más anyagokból készített "szobrászati-remekek" veszik át, amelyek mellett még számtalan dekoráció kapott helyet. így virágkompozíciók, gyümölcsök és édességek tartására is szolgáló asztaldíszek, és különös formák, pl. tornyos épületek stb. Id. Conneissance des Arts 1975. В. George cikkét. 7 Hildegard Hoos, 1991. 8 Ld. 6. sz. jegyzet 9 A 19. század közepéről már ismerünk olyan díszebéd ábrázolást, ahol az asztalon kaptak helyet a kecses talpas poharak és italokkal teli díszes palackok is, s oldalt, a szervírozó asztalon többek között bor vagy pezsgőhűtő áll. Henkeln gerundet.) Komponente der Komposition sind weiterhin Panflöte, Schellentrommel, “Lanzen" mit Blumen an der Spitze, das Ganze von Efeuästen umrankt. Der gewölbte Untersatz ist fein geädert, die Doppelblattreihe ist ebenfalls schön gestaltet. Oberhalb deren wiederholt sich die Bogenreihenmusterung des Geschirrkörpers in der Verzierung des Mündungsrandes und bildet den Rahmen für den reichverzierten Halsteil. Zu erwähnen ist noch die Rankenzierde, die unterhalb des Mündungsrandes verläuft, plastisch und minuziös gestaltet ist, und an Weinkühlgeschirren recht oft als Motiv erscheint. In öffentlichen Sammlungen Ungarns gibt es außer diesen beiden Stücken - unseres Wissens - nur an einer Stelle, im Budapestet Museum für Kunsthandwerk ein gleichaltriges (nicht vollständiges) Silberservice, das sog. Palatin-Joseph- Service aus dem Jahre 1791, dessen Meister der Wiener Gregor Huber gewesen sein soll. Auch bei dem gibt es Sektkühler (die auch als Weinkühler benutzt werden konnten) und “Gemüseschüssel" mit Deckel (diese konnten wohl die sog. Vorspeiseschüssel gewesen sein). Die hier ausgestellten Werke des Meisters Ignaz Joseph Würth zeigen im Stil, in Ausführung und Qualität vielleicht am meisten eine Verwandtschaft mit den Suppenschlüsseln des sog. Orloff-Services. Angefertigt wurden diese von dem Pariser Goldschmiedemeister Jacques Nicolas Roettiers in der Zeit zwischen 1765 und 1777, der von dem französischen königlichen Hof viele Aufträge bekam. Aufgrund der erhalten gebliebenen Tafelservice aus Edelmetall kann behauptet werden, daß diese beiden schönen Silberschmiedeprodukte aus dem 18. Jahrhundert ihrer Qualität und ihrer künstlerischen Anfertigung nach zu den edelsten und wertvollsten Meisterwerken gezählt werden können. ' Das Feinsilber wiegt 16 Lot. 13-lötig heißt also 13 Lot Silbergehaltsgewicht, während das übrige 3 Lot Gewicht die Legierungsstoffe ergeben. 2 Waltraud Neuwirth: Wiener Gold- und Silberschmiedepunzen 1781-1866, Vol. 1, 1781-1822. (Neuwirth Markenlexikon 5) 3 Karl Knies: Punzierung in Oesterreich. Eine geschichtliche Studie mit mehreren Textabbildungen und 10 Lichtdrucktafeln. Wien, 1896 4 Bernhard George: Les plaisirs visuels de la table. Connaissance des Arts 1975. Vay, Sarolta: Régi magyar társasélet. "Régi udvari bálokról" fejezet.
