Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)

Újdonságok - Romváry Ferenc: Emléktáblák Pécsett

egyáltalán nem elhanyagolható a megjelenés formája, a külcsiny. Mivel egyértelmű, hogy az emlék állításával egyfajta hatás elérése a cél: a kegyeleté, az emlékezésé, a példamutatásé, a tiszteleté, ez elismerésé, nem mellékestehát, hogy milyen formában történik a közlés. 11 tábla tervezőjéről, köztük 5 dombormű alkotójáról van tudomásunk. A nemes szándék ugyanis önmagában kevés. Vannak táblák, amelyek olvashatatlanok, elhelyezésük igencsak kedvezőtlen, keresve sem talál rájuk az ember. A tanítóképzős táblákat említem negatív példaként. Lehet, hogy az avatás pillanatában a megvalósulás volt a fontos, az elődökre való megemlékezés, az akció maga, de egy tábla nem egyszeri alkalomra készül. Lehetne egy kis odafigyeléssel, jóízléssel, megfelelő betűtípus kiválasztásával szebbet és jobbat csinálni. Ez is egy olyan terület, melynek vannak kontárai és mesterei egyaránt. Példa az utóbbira a Műemléki Felügyelőség kitűnő szakembergárdájának kezéből kikerülő szerencsére egyre szaporodó számú - művészi színvonalú munka. Amihez még építészi tervezés is járul! Jól tipografizált a Pécsi villamos, a Gosztonyi Gyula, a Forbát Alfréd, a Hild emlékérem, a Népi kollégium tábla. Színvonalas még a Nyomdászegylet, a Telefonközpont, a Postapalota tábla. Szőnyi Ottó egyébként színvonalas táblája viszont csak surlófényben olvasható! Véleményem szerint messze kiemelkedik a sorból a Dévényi Sándor tervezte Pécsi gettó kettétört Mózestáblát idéző, rejtett betűkkel szellemesen megoldott domborműve, mely egyediségével, újszerűségével sem hat öncélúan modernkedőnek, mégis több, mint egyszerű tényközlő valami. Megállít, emlékezésre késztet, és formai eszközökkel is sugallja együttérző részvétünket. A kő hidegfehér szine is - a gondolati tartalmon túl - az érzelmi töltetet erősíti. Hasonló színvonalú Lugossy Ágnes; Angster Józsefre és a híres orgonagyárra emlékeztető táblája Színvonalas Bocz Gyula és Trischler Ferenc domborműve is. Fürtös György pirogránit táblája jól illeszkedik a kedves Sallai utcai műemlékház terrakotta díszeihez, mégis az az érzésem, a kerámia nem éppen az egzakt betűk legmegfelelőbb médiuma. Mindenesetre bővíti a választékot, a palettát színesíti és ez nagyon lényeges dolog, hiszen az uniformizálás e téren is a dolgok lényegét lúgozza ki. Szólni kellene még költségekről, mecénásról, szervezetekről, egyletekről, vállalatokról, melyek magukénak érzik az ügyet és múltunk jobb megismeréséhez ezúton is hozzájárulnak. Jó, hogy a Városszépítő és Városvédő Egyesület is szívügyének tekinti az emlékezés, a múlt feltárásának ezen módját. S az sem tűnik rossz megoldásnak, ha mindig megtalálják afeladathoz a legmegfelelőbb szakembert. EGRI GYULA Apáczai Csere János körtér 2.SZ. Általános Iskola (belsőben) rózsaszínű márvány, 1983. EGRI GYULA 1923-1972 ANGSTER JÓZSEF terv: Lugossy Ágnes Déryné utca 35. fehér márvány, 1989. E HÁZBAN ÉS A MÖGÖTTE LÉVŐ ÉPÜLETBEN MŰKÖDÖTT ANGSTER JÓZSEF ÉS FIA ORGONA ÉS HARMÓNIUMGYÁRA 1867-1949 A GYÁRBAN 1800 ORGONA ÉS 3600 HARMÓNIUM KÉSZÜLT. LEGHÍRESEBB A SZEGEDI, A PÉCSI, A KASSAI DÓM A BUDAPESTI SZENT ISTVÁN BAZILIKA ÉS A ZENEAKADÉMIA ORGONÁJA PÉCSI VÁROSSZÉPÍTŐ ÉS VÁROSVÉDŐ EGYESÜLET 1989 KODÁLY ZOLTÁN szobrász: Somogyi Árpád Dobó utca 35. Kodály Gimnázium aulája (belsőben) bronz dombormű, 1982. jbo: SÁ domborművön: Kodály Zoltán (saját aláírás)