Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)

Újdonságok - Romváry Ferenc: Martyn szobrok a Káptalan utcában

Romváry Ferenc Martyn szobrok a Káptalan utcában Martyn Ferenc 1941 -ben terrakotta női figurákkal egyidőben egy sor absztrakt szobrot mintázott. Időrendben talán a Hangyaemlék az első a sorban. Ez egy vasból esztergályozott szabályos forgástest, mely a hangya lemért testének pontos arányait követi. (1982-ben elkészült 230 cm-es méretű öntött bronz változatban. Ez a szobor a Martyn Múzeum kapualji előterébe került). A többi gipszben maradt fenn. Az akkori idők ugyanis nemigen voltak alkalmasak arra, hogy nemes anyagban örökítődjenek meg plasztikai gondolatok. A 70-es évek elején érett meg a helyzet arra, hogy végleges formát öltsenek a tetszhalott szobrok. Talán a gipsz fehérségének hatására is született meg az a kolektiv döntés, hogy alumíniumba öntessük ki őket, így ugyanis kisebb volt a kontraszt a megszokott látványhoz képest. Talán a formanyelv akkortájt igencsak újszerűnek, frissnek ható mássága is szerepet játszott a nem éppen szokványos anyag megválasztásában (Analóg példa Schaar Erzsébet: Utca c. kompozíciójának hungarocellben ideiglenesnek szánt valósága. Kísérletek történtek nemes anyagban történő kivitelezésének kezdeti időszakában a bronzzal, az aluminiummal, a műkővel, a mőanyaggal, még az ólommal is, azonban a próbák igazolták - egybehangzó szakmai vélemények szerint - hogy valamennyi meghamisította volna az eredeti művet. A végleges anyag így a hungarocellhez leginkább hasonlatos gipsz kellett hogy legyen, ami természetesen különleges kiállítási körülményeket feltételez ugyan, de fehérsége és hasonlósága az eredetivel szinte azonos minőséget eredményez). Öt aluminium szobor született a 70es években és véleményem szerint kiállták az idő próbáját is, híven adják vissza a szobor eredeti valóját. További négy szobor hagyományos bronzöntvény, igy az összehasonlítás lehetősége is megteremtődött. E kérdésben ugyan ma is megoszlanak a vélemények, de nincs lényeges különbség a kétféle milyenség között. Más kérdést vet fel a kisméretű szobor felnagyítása, megnagyobbodása, köztéren való felállítása. A 80-as években erre is sor került. Miként az aluminium, illetve bronzöntvények, úgy a nagyméretek is Martyn Ferenc szándékával egyezően, felügyelete mellett, az ő irányításával születtek, egységesen 230 cm-es méretben. Első volt ebben a vonatkozásban is a Hangyaemlék, 1982-ben. Az eredeti esztergályozott vas ellenében a 230 cm-es változat öntött bronz kivitelű. Az igazi teljesítmény persze az lett volna, ha sikerül az eredetihez hasonlóan ezt is forgácsolással, vagy esztergályozással elkészíteni. Azt hiszem ez méltó kihívást jelentett volna a magyar ipar számára is. Nem ez történt, az egyszerűbb, a szobor szellemiségével ellentétes megoldás valósult meg. 1983-ban a Szoborterv járommal (Barbár emlék, 1984-ben pedig a Gabriel Faúré emlékére öntött bronz változata készült el pécsi megrendelésre. Ugyancsak 1984-ben a Szoborterv két figurával, 1985-ben pedig az Alföldi emlék a kaposváriak megbízásából. E két utóbbit a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága épületének, a volt vármegye házának az udvarán állították fel (A Breton halászok emlékmüvét a közeljövőben Tatán szándékoznak felállítani). A két pécsi szobornak külön története van. Amikor az öntődéből, Budapestről Pécsre szállították, az volt a szándék, hogy köztéren kerüljön felállításra. Hosszas huzavona után