Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)

Újdonságok - Sárkány József: IX. Országos Kisplasztikai Biennale

"Kinzó aktualitása van ma is az 1967-es mükritikáknak, melyek már az első seregszemle alacsony színvonalát is a "súlyosabb, fontosabb művészek távolmaradásával" magyarázták, továbbá a müvekből áradó "szemlélettel", melynek nyomán a melodramatikus formakezelés, az utánérzésekés egyezésekdominenciája elkendőzheti az életközelibb, szociologikus, eredetibb vállalkozásokat csupáncsak azért, mert a kötelező érvényű "emelkedettség" csorbát szenvedne így"- olvashatjuk az 1983-as kisplasztikái biennale katalógus előszavában. Aknai Tamás fenti kijelentését nyomatékosítja az, hogy ő volt e hat évvel ezelőtti, nyolcadik (és a hetediké is) kisplasztikái biennale rendezője, s mint ilyen, belülről ismerte a rendezvény gondjait. Azokat a korlátokat, melyekkel a pécsi biennale a születése pillanatától küzd, s melyek egyre nyomasztóbbá válnak. Talán a legjelentősebb, a rendezést alapvetően meghatározó, vitát okozó, -s jó húsz éve megválaszolatlan- kérdés a biennale feladatával kapcsolatos. Két fő álláspont létezik. Az első mindenekfelett ragaszkodik a biennale "keresztmetszet" jellegéhez. Ahhoz, hogy a rendezvény elfogulatlanul, a lehető legteljesebb képet adja a magyar kisplasztika mindenkori helyzetéről. Leginkább a szobrász szakma, legalábbis annak vezetősége az, amely ezt a nézetet képviseli. (Két éve született a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Elnökségének "Állásfoglalása". Ennek 2. pontja így szól: A M.K.I.Sz. egyik legfontosabb törekvése, hogy a vizuális kultúrában érvényre jusson a művészeti érték kérdésében vallott etikai alapelvünk. Az eddigi gyakorlatot követve azon vagyunk, hogy az "Országos" kategóriába sorolt kiállítások keresztmetszet jellegében az értékek érvényesülésének esélyegyenlősége nyilvánuljon meg....5.pont: A keresztmetszet jelleg megvalósítására és megőrzésére való törekvésünket díjalapítással