Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)
Pécsi művészek - Kovács Orsolya: Klein Ármin (1876-1882 között)
Klein új szint jelentett a Zsolnay kerámia addig főként keleti, perzsa és török, valamint magyar népművészeti ornamentikára épülő karakterében. A Bécsből magával hozott neoreneszánsz indíttatás meghatározta tervezői alkatát. A neoreneszánszon belül is ahhoz a - kiváltképpkezdetben uralkodó - tendenciához csatlakozott, amely a reneszánsznak az antikvitásból átmentett, klasszikus elemeire helyezi a hangsúlyt. Művészetéből teljesen hiányzott a német historizmus tudományos pedantórtája, az előképek akkurátus ós következetes másolása. Szobrász létére nagyon jól ki tudta magát fejezni rajzban, munkáinak meghatározó eleme a dekoratív, oldott rajzosság, amely lírai attitűddel társul. A Zsolnay Múzeum gyűjteményében a nagyrészt a Zsolnay gyári múzeumtól az 1948-as államosítás idején átvett tárgyak között számos Klein Ármin által díszített, illetve az ő tervei nyomán készült kerámia található. A tárgyak egy jelentős csoportja az 1878-79-ben készült Amorett-sorozathoz tartozik. Az amoretto, a puttó motívum nem szorult felújításra, hiszen a kerámián a barokk óra szívesen alkalmazott díszítőelem. De kedvelt témája a kor népszerű festészetének is. A tálkákon megjelenő zsánerjeleneteken Klein sajátos stílusát jelzi a szellős kompozíció, a lendületes vonalrajz, amely életszerűvé teszi az együgyű kis életképeket, a környezetnek a növényi motívumokkal éppenhogy jelzett, már-már a szecesszióra utaló elvont dekorativitása. Az évtized utolsó éveiben Klein sokféle tálkát tervezett. Fehér alapra kobald, szépia vagy mangán irónnal rajzolt képmásokat, színes reneszánsz modorú jeleneteket, amelyek 1880-tól kezdve kivétel nélkül aranyalapra készültek. Ugyancsak 1878-79-ben készültek Gustav Doré meseillusztrációi nyomán falitálak és a jellegzetes "fidibusz" tartók. Ezeket a kis, hengeralaku, talpas edényeket rendszerint népies jelenetekkel díszítette. Osztatlan népszerűségnek örvendtek Klein népies munkái, amelyek a romantikus zsánerfestészetből és a folklór motívumokból egyaránt nyerték ihlető forrásukat. Ezek közül a kulacs, amely szabad, kerek felületével jó lehetőséget nyújtott a festői kompozíciók elhelyezésére, különösen a szüret-motívummal vált ismertté. A népies jelenetek közül a lakodalom volt az, amely leginkább megragadta a művész fantáziáját. Számos festett, rajzolt változata mellett legkvalitásosabb változata a nagyméretű lakodalmas tál, amelyet lapos relief szegély díszít, jegyespárral, zenészekkel és a lakodalmas néppel. Klein szobrászként is rendkívül termékenynek bizonyult. Terveivel egy egész mintázó műhely számára biztosítottmunkát. 1878-79-ben készültek kis Achilles-figurái, magastüzü színezéssel vagy mattirozva ezüst sisakkal és karddal. Ekkortájt mintázta a mulató parasztfigurát hegedűvel a kezében, a táncoló betyárt ós a dudást, amelyek sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hosszú évtizedekig készültek, porcelán változatban is. Mindössze egyszer nyílt alkalma rá, hogy tehetségét monumentális feladaton is kipróbálja. 1881-ben Steindl Imre az általa tervezett budapesti politechnikum falát kívánta Zsolnay-féle színes majolikával díszíteni. Az ablakok körüli domborműveket Klein Ármin mintázta. A neves tudósokat - Leonardo da Vinci, Newton, Watt, Stephenson - ábrázoló, kerek, mélyített mezőben reliefszerűen megmintázott portrék másolatait a pécsi Zsolnay gyár falán is elhelyezték. Klein Ármin színes domborművei díszítették a gyári napközi otthon bejárata fölötti falat. Allegorikus nőalakjai, kerti plasztikái megtalálhatók a "Vasváry-Telepen" és a Vasváryházon, és a Pécsi Nemzeti Színházon is. Klein Ármin a kor jellegzetes, sokoldalú iparművésze volt. Munkáinak túlnyomó részét a világnak szinte minden tájára eladták, más része romlandó anyagból lévén elenyészett. Mattyasovszky Zsolnay Teréz
