Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)
Pécsi művészek - Kovács Orsolya: Klein Ármin (1876-1882 között)
ken szinte egységes nemzeti stílussá vált. Az új stilusáramlat számára jól előkészítette a talajt a rohamosan fejlődő művészettörténeti kutatás, amely a reneszánsz művészetet illetően éppen Németországban, J. Burckhardt munkásságával mutatta fel a legnagyobb eredményeket. A tudálékos pontossággal feldolgozott reneszánsz motívumok nem kevéssé a sokszorosított mintalapoknak köszönhetik elterjedésüket. Elemi erővel tör fel az igény egy az élet minden területét átható stíluseszmény iránt, amely kifejezné a mind szélesebb és mind erősebb polgári réteg esztétikai ideálját. A stílus terjedésében nagy szerepet játszott a kialakulóban lévő iparművészeti múzeumok, iparművészeti iskolák és könyvtáraik olyan együttműködése, amely a kor díszítőművészetének alakulását Európa-szerte meghatározta. Bécs mint a Habsburg monarchia központja élen járt a stílus terjesztésében. Mattyasovszky Zsolnay Teréz visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a Zsolnay család tagjai is elfogadták Jakob Falke esztétikai programját, amelyben többek között a stilizált ornamentikát népszerűsítette. A magyar historizmus kibontakozása a kiegyezés (1867) körüli évekre esett. Gyökerei nálunk is a XVIII. század végére nyúlnak vissza. Ehhez az évtizedek óta létező, irodalmisággal átitatott tendenciához kapcsolódik a népies romantika, amely a magyar historizmusnak mindvégig kísérő jelensége maradt. A Bécsi Világkiállítást (1872) követően Magyarországon is nagyobb figyelem irányul a "nemzeti műiparra", megindul az Iparrajziskola, megszületik az Iparművészeti Múzeum létrehozásának gondolata és sokasodnak a tárlatok. Kis tál, 1880-81
