Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)

Hírek, információk a Janus Pannonius Múzeum életéből - Együttműködés a zágrábi és a pécsi múzeumok között (Kovács Orsolya)

re." A költő dédunoka portré-dombormüve ugyancsak a posztamensre került, mintha a programadók nem bíznának a szimbolikus szoboralak egyértelmű közérthetőségében. Az új kórházépület előtti térség megemelt kis dombján a Köves Emil által tervezett geometrikusán tagolt kőposztamensen légisen könnyed figura emelkedik ki a stilizált habokból. Lobogó haja, előredőlő testtartása a két marokra fogott kard sújtó lendületét van hivatva fokozni. A művész kedvelt technikája a vörösréz dombrítás egyértelműen a plasztikai formálás sommázását írja elő.Míg a pécsi szobor élesen elhatárolt nagy felületekből építkezik, a szigetvári a legömbölyített formáknak is teret enged, így kevéssé átírt, a valóságos emberi test alakját jobban megközelíti, kerülve azonban a naturális részletezés, az antropomorfizálás konkrétságának egysíkúságát. A szobrásznak ugyanis nem embercsinálás, hanem kizárólagosan szoboralkotás a feladata. És ezt sokan még ma is másként vélik! Vagyis egy műalkotásnak, jelen esetben is egy szobornak nem a valóság egy darabját kell imitálni, hamis esztétikai kategória szerint tükröztetni. A szobrásznak szuverén plasztikai világot keli teremteni — nem pedig ábrázolni — amely által a feléje értelemmel és érzelemmel közeledőknek egész világot tár ki, melyben ismeret és képzelet párhuzamban, együttesen, egymást erősíti. Mert a művészet, melyet ugyan az emberi szellem hoz létre, varázslattal telített, a valóságnak nem földi, de égi mását teremtve meg. Együttműködés a zágrábi és a pécsi múzeum között A zágrábi Muzejski Prostor és a pécsi Janus Pannonius Múzeum közti együttműködés csupán két éves, mégis jelentős sikereket könyvelhet el. A kiállításcsere jó alkalom nemcsak egymás múltjának, kulturális értékeinek megismerésére, hanem a személyes kapcsolatok kialakítására is. Az 1992-ben egyesülő Nyugat-Európa olyan kihívást jelent a kelet-európai országok számára, amelyekre csak a kapcsolatok erősítése, a népek közti új, kölcsönös érdekeken alapuló együttműködés lehet a megfelelő válasz. E kapcsolatok alakításában különös jelentősége van a kultúrának, amely hagyományosan erős szálakkal fűzi össze a térség népeit. A zágrábi és a pécsi múzeum első közös kiállítása Zlatko Prica festményeinek pécsi kiállítása volt. Zlatko Prica pécsi születésű horvát festőművész, aki személyes szálakkal kötődik a városhoz. Szülőföldje iránti vonzódását jelzi az a kisebb kollekció, amelyet műveiből a pécsi múzeumnak ajándékoz, és amellyel elsőként képviseli a kortárs horvát képzőművészetet hazai múzeumainkban. 1988. decemberében került sor a világhírű pécsi származású, Párizsban élő művész, Victor Vasarely műveinek bemutatására Zágrábban. A kiállítást színes reprodukciókkal illusztrált, színvonalas katalógus egészítette ki, amelynek számos példányát azután a pécsi Vasarely Múzeumban árusították, ezzel bővítve a múzeum kiadványainak amúgy nem túl széles kínálatát. Az együttműködés következő fázisában, 1989-ben a pécsi Zsolnay Múzeum anyagából kaphattak ízelítőt a zágrábiak. Mint azt a kiállításhoz kapcsolódó program is igazolta, Horvátországban jól ismerik az egykor európai rangú Zsolnay kerámiát. A horvátországi magángyűjteményekben, illetve a családi otthonokban ma is számos kiemelkedően szép díszkerámia és egyszerű használati edény található, különösen a múlt század utolsó évtizedeiből. A Muzejski Prostor tervei közt szerepel a legszebb hazai dara-