Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)

Újdonságok - Gál Éva: Üvegszinpozion, 1989

hutamester (Csehszlovákia), Mikkor Merikkallio iparművész (Finnország), hazai részről Varga Vera művészettörténész (Budapest), Takács Béla muzeológus (Debrecen). (Az üvegvásár színhelyét, ahonnan a Magyar Televízió is közvetített, a rossz idő ellenére is sokan felkeresték. Régi üvegek, a magyarországi üveggyárak termékei ós egyedi iparművészeti alkotások között válogathattak a vásárlók. A múzeum időszakos kiállításon mutatta be a hazai üveggyárak termékeit és a Zsolnaygyár egykori neves üvegfestője Csihalek Ferenc munkáit. Sok érdeklődőt vonzott az üvegfúvás, gravírozás, üvegtechnikai gázláng feletti üvegalakítás bemutatója. A rendezvény alkalmat adott a szakma mestereinek a találkozásra, tapasztalatcserére, közös munkára, s egyben az iparművészek és az érdeklődő közönség találkozására is. Létrejött szervező munkával anyagi támogatással a Janus Pannonius Múzeum, az Üvegipari Művek, az ÜM Nagykanizsai és Karcagi Üveggyára, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a KONZUM Rt, a DELTA Kisszövetkezet, a Baranya megyei Művelődési Központ és a Művészetek Háza segítették. Erről az eseményről kérdeztem a szervezőket és a résztvevőket. Kerényi Gábor (JPM Közművelődési Osztály vezetője) a rendezvény szervezője: - A múzeumi gyakorlatban ez egy újszerű kezdeményezés. Egyik célja: párbeszéd kialakítása a magyar üvegművészekkel, lehetőség-teremtés - szinte családias körülmények között - a közös munkára, amelyre másutt, ilyenformában nincs lehetőség. Ez a kapcsolat múzeum és művészek között, gyümölcsöző a nagyközönség számára is. Más az emberek viszonya, érzelmi kötődése azokhoz a tárgyakhoz, amelyeknek előállítási folyamatát megismerhetik. Ennek a viszonynak a kialakítására az üvegmüvesség rendkívül alkalmas. Talán nincs még egy olyan mesterség, amely a mai napig ennyire megőrizte az ősi technológiát. Az üveggyártás "lelke" a huta, teljes felszerelésével idén állt össze, a hazai üveggyárak ós művészek anyagi támogatásával és múzeumi beruházással. Ez a múzeumé, s egyben a magyar üvegművész társadalomé. Kortárs üveggyűjteményünket - az egyhetes symposionnak köszönhetően -12 művész 81, itt készült értékes alkotása alapozta meg. A rendezvényről közművelődési- és reklámcélra felhasználható dokumentációs anyag (diasorozat, foto, videofilm) áll rendelkezésünkre, amely szintén a múzeumot gazdagítja. A visszajelzések szerint, a huta felállítását illetően kicsit hitetlenkedő művészek nagyon örültek a lehetőségnek, annak ellenére, hogy az üveggyárakban sokkal jobb körülmények közt dolgozhatnak. A lakosság érdeklődését pedig az 5013 db eladott belépőjegy bizonyítja. Az, hogy előadásokat is szerveztünk, s igyekeztünk a találkozót nemzetközivé bővíteni, azt hiszem természetes, s hasznos volt a szakmai közönség, a művészettörténészek számára is. Dr. Romváry Ferenc művészettörténész, a Janus Pannonius Múzeum Képző- és Iparművészeti Osztályának vezetőjenagyon attraktívnak tartja a rendezményt. Véleménye szerint a hagyományossá várt pécsi biennale triennálévá bővítése gyümölcsöző lenne. A múzeum ezzel lehetőséget nyújtana az üvegtervező iparművészek háromévenkénti bemutatkozására, alkotásaik megismertetésére, s egyben egy leendő üveggyűjtemény létrehozását is megalapozná. Ezt az elképzelést támogatja a Magyar Képző- ós Iparm üvészek Szövetsége is, a megvalósítás garanciája pedig az a helyi, iparművészekből és múzeumi szakemberekből álló gárda, akik idén már harmadik alkalommal vállalták és segítették a rendezmény szervezését és lebonyolítását. Jegenyés János üvegtervező iparművész a rendezvény szervezésében is jelentős részt vállalt. - Az idei symposion és vásár sokak önzetlen munkájának az eredménye. Sikere azt bizonyítja, hogy erre szükség van, igényli a szakma és a közönség is. A színvonalon azonban még sokat kell javítani. Szükséges