Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)

Újdonságok - Romváry Ferenc: Változások a "múzeum-utcában"

Változások a " múzeum-utcában" Az Amerigo Tot Múzeum (1984), az Endre Nemes Múzeum (1984) és a Martyn Múzeum (1986) megnyitásával teljessé vált a Káptalan utca múzeumi jellege. Kisebb változásokra került csak sor az elmúlt években. 1988-ban, a nagysikerű Picasso grafikai kiállítás alkalmából, hogy helyet kapjon a vendéganyag, át kellett rendezni az Endre Nemes Múzeumot. Szakítva a korábbi, szoros kronológiát követő rendezési elvvel a festmények az emeleti kiállítótermekbe kerültek. A kényszerőségből adódó változtatás után állandósult az a helyzet, hogy a rajzok, vázlatok, kollázsok időrendet követve a földszinti traktusba kerültek, lehetőséget teremtve ezáltal egy a lényeget nem érintő gyors átalakításra, ujabb kiállítási anyag időszakos fogadására. A festmények ilyetén való koncentrált bemutatása pedig az életmű értelmezését is megkönnyítik. Ugyancsak 1988-ban került sor a Vasarely Múzem átrendezésére. A kiváltó ok itt is hasonló volt, Vasarely műveinek nyugatnémetországi ós jugoszláviai kiállítása. A visszarendeződés után a földszinten a nemzetközi gyűjtemény, az emeleten pedig az egyedi Vasarely anyag kerül bemutatásra, vázlatok, festmények, falkárpitok, plasztikák. Míg a korábban nagy számban kiállított szerigráfiák a továbbiakban csak időszakos bemutatókon kerülnek közönség elé. A földszinti folyosón az egyetemes művészetből kapunk ízelítőt a Bauhaustól kezdve az amerikai pop artig ívelőn - szerigráf iákon, sokszorosított grafikákon keresztül. Az első teremben a húszas, harmincas évek tendenciái, máig ható kisugárzással. A másodikban mindazon művek, melyek valamilyen formában a kinetizmus köréhez tartoznak, a harmadik, kettős teremben az absztrakt expresszionizmus képviselői, a negyedikben a szürreális absztrakt tendenicák. A dolog természetéből adódóan a nemzetközi műkereskedelmi árakat figyelembevéve szinte kizárólag ajándékozás révén gyűlt össze ez az anyag. Külföldön élő magyar művészek munkái adják a nagyobb hányadot, kisebb részben azonban közvetlen, vagy közvetett kapcsolat révén ide került nem magyar művészek anyaga alkotja nemzetközi gyűjteményünket. Maga Vasarely alapozta meg, kezdményezte ilyen irányú gyűjtőtevékenységünket, melyhez a Pécsről elszármazott báseli műgyűjtő, Carl László is jelentősen hozzájárult. 1989-ben a Modern Magyar Képtár Káptalan utcai kiállításának anyaga bővült az előzmények bemutatásával. Ezzel megszűnt az Uitz bemutató, melyet a jórészt papír alapanyagú művek sérülékenysége, a műtárgyvédelem tette feltétlen indokolttá. Bár a Modern Magyar Képtár-nomen est omen - kifejezetten a XX. századi művészetre szakosodott, elkerülhetetlen volt a korszakot megelőző múltszázadi művek számának lassú gyarapodása. Nem is említve most az olyan életműveket, amelyek a századforduló táján születtek és szinte egyformán sorolhatók a 19. és 20. század művészetéhez (Mednyánszk/j. Mivel a sajátos magyar művészet születése és önállósodása a 19. századra esik (korábban magyarországi művészetről beszélünk), és mivel 20. századi művészetünk hazai hagyományokra éppúgy épült,mint ahogy egyetemes áramok a mindenkori kortárs művészet irányából is hatották rá, indokoltnak látszik az előzmények bemutatása. A portré (Barabás, Borsos, Madarász, Jakobey, Weebef), a tájkép (Barabás, Paál, Markó András, Ligeti, Telepy) a történelmi festészet [priai Petrich, Székely), a zsáner (Aggházy), a csendélet (Bor-