Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)

Pécsi művészek - Romváry Ferenc: Kelle Sándor

Kelle Sándor 1989. első felében Siklóson, a várban volt látható Kelle Sándor festőművész gyűjteményes kiállítása. Nem kötődött kerek évfordulóhoz, a visszatekintő összegzésre azonban így is módot nyújtott a kiállítási helyiségek méretének, a befogadóképességének végessége miatt igencsak szűkre szabott tárlat. Mégis, az egészet, a teljeset reprezentálta, hisz a negyvenes évek második felében készült főművek, a Jakabhegy játékával és az Ő/ők magyarsággal indított és négy évtizedet ölelt át a pályaív bemutatott szakasza. Hiányoztak a főiskolás évek zsengéi, tanári pályakezdésének mohácsi évei. Mégis teljes a kép, mert így egy nagyobb korszakot teljesebben lehetett bemutatni. Kelle Sándor szerencsés csillagzat alatt született, ha olykor a felhőktől csak képzelegni lehetett a csillagos égről. 1938-ban Réti növendékként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Réti a századforduló nagy áramlatának, a nagybányai festészetnek volt vezéralakja, festő és teoretikus egyszemélyben. A második generáció, az un. posztnagybányaiak, Szőnyi, Bernáth korszaka volt ez, s Réti tulajdonképpen egy személyében konzerválódott, de mindenképpen túlhaladott álláspontot jelképezett. Summa summarum, nála modernebb festők még a főiskolán is elfordultak. Megjegyezve, hogy pl. az abszolút konzervatív Karlovszky Bertalan, az akademizmus megtestesítője ekkor még jelenetős pozíciókat birtokolt. De Kelle nem lett akadémikus és nem lett konzervatív sem. Mohácsra került rajztanárnak, s itt a jószerencse ismét mellé szegődött, mert nem egy poros, eldugott végvárba került. Mohácson ekkor pezsgő élet folyt. Itt élt Kolbe Mihály, az önmagához hű, mindig igényes művészember; A fogadalmi templomot Árkay Bertalan építette; Felesége, Sztehlo Lili üvegtervező is itt tevékenykedett; És Martinszky János, s felesége Rohacsek Anni is itt élt e városban. Martinszky a 45 utáni legeurópaibb magyar művészcsoportnak, az Európai Iskolának volt az aktív kültagja. Mondják, a pécsiek Mohácsra utaztak ekkortájt, ha művészi légkörre vágytak. Szerencséje volt Kellének Pécsre kerülésével is. Tanított nyugdíjba vonulásáig tanítóképzőben, gimnáziumban, főiskolán. Pécs légköre, az új társak frissítő közelsége, a lehetőségek szélesebb köre ösztönzőleg hatott művészetére.Meg kellett küzdenie a rangért, a művész rangjáért egy olyan városban, ahol a művészi mérce eléggé mélyre került, devalválódott volt. Egy olyan városban, ahol a rendkívül jelentős Gábor Jenő csak mellékszereplő lehetett korábban, de ahol a vidéki városokhoz mérten mégiscsak volt művészi közélet, egy látszólagos pezsgés, ahol tevékenyen működött a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága, mely társadalmi esemény rangjára emelte a képző- és iparművészetet. De nem pótolhatta a kvalifikáló szerepet vállalni képes és tudó, a kizárólag szakmai szempontokat figyelembe vevő képtárat, melynek igényét az 1957ben alapított pécsi Modern Magyar Képtár hivatott felvállalni. Ha az ötvenes évekre gondolunk, csak sok minden után jut az ember eszébe, hogy elvonatkoztasson az eseményektől, ami önmagában véve is paradoxon és kizárólagosan a művészeti élet szféráját tegye vizsgálat tárgyává. Kelle Sándor festészetének vizsgálata azonban alkalmat adott arra, hogy csak és kizárólagosan erre a területre koncentráljunk. A kultúrpolitika, annak összes torzulása persze nem hagyható figyelmen kívül így sem. Dúlt a szocreál, ami egyenlő volt a művészetbe való diktatórikus belszólás parancseszközével. De emberek vagyunk, dúltak a pozícióharcok is. Az agg mester, aki a két világháború közti időben a legnépszerűbb volt, ő volt ugyanis "A" festőművész és mint korábban a temp-