Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)
Új kiállítás a mecseknádasdi német tájházban
Nassau, Rajna — Frankfurt, a fuldai apátság körzetéből, Baden-Würtembergből, bajor földről stb. érkeztek. A korabeli Nyugat-Európában már évszázadok óta ismert volt a Fachwerk építési technika. Változatai ott hosszú fejlődésen keresztül alakultak tájilag is elkülöníthető típusokra. Lakóházak és gazdasági épületek egyaránt készültek Fachwerk szerkezettel. Általánosabb volt a házak teljes, felmenő falazatában is épített rácsszerkezet. Helyenként azonban, így a Rajna — Hessen, Fulda, Pfalz és a bajor vidékeken a felmenő falazatot az alsó szinten kőből rakták. A Fachwerk-szerkezet alkalmazásával a belső teret széltében, hosszában és magasságában egyaránt lehetett növelni. A gerendarács közeit sövényfonással + sártapasztással, vagy vályogtéglával, később égetett téglával töltötték ki. Az épületek, különösen Schleßwig —Holstein és Alsó-Szászország vidékén — egy fedél alatt lakóhely céljára, termény tárolására és állatok tartására egyaránt szolgáltak. E nálunk addig ismeretlen építési technikát az első telepesek bizonyíthatóan több helyütt alkalmazták. A korai telepítésű falvakban (Mecseknádasd, Kisnyárád, Fazekasboda, Geresd, Somberek, Apátvarasd stb.) e jellegzetes épületek a legutóbbi időkig álltak. A kisnyárádi lakóház az ajtótokba vésett évszám szerint 1757ben épült. Nálunk a helyi lehetőségekhez és hagyományokhoz igazodva azonban a Fachwerk-technikának jóval kisebb léptékű és leegyszerűsített változatát honosították meg. A lakóházak alaprajzi elrendezése is eszerint alakult: szoba+ konvha +kamra (szoba). A gerendarács szerkezetet csak a padlástér lehatárolására és rekeszekre osztására építettek, a két véghomlokzat főfala és a válaszfalak fölött. A gerendaközöket sövényfonással és sártapasztással valamint vályogtéglával töltötték ki. Az épületek falazata az általánosan alkalmazott vertfalból vagy vályogtéglából készült. A szokásosnál meredekebb tetősíkok által határolt padlásteret, — általában az utcai szoba fölött — vízszintesen is megosztották, a középszelemenek magasságában beépített karós-sártapasztásos födémmel. Föltehetőleg tűzbiztonsági okokból a gerendarács szerkezetet a homlokzatok síkján polyvás sárral tapasztották és lemeszelték. A faszerkezet ezért nem volt látható.
