Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)

Magyarországi bogárritkaságok a Villányi-hegységből

életmódot folytató futóbogarak (Carabidae) közül a Cymindis lineata, melynek ritkasága miatt még magyar nevet sem adtak, hanem csak tudományos nevét használjuk: mindössze egyetlen példánya ismert hazánkból. Nyugat felé jelent előfordulási határt a Villányi-hegység a Hymenalia morio tudományos névre hallgató alkonybogár számára, amely a déli hegyláblejtő fűgyökerei között él és a hegységtől északkeletre az Alföld néhány pontján még előfordul. A lemezcsápú bogarak (Lamellicornia) közé tartozik az Oxythyrea cinctella névvel jelölt bundásbogár. Ennek a fajnak a Villányi-hegységben gyűjtött négy példányán kívül más példányait Magyarországról nem ismerjük. Legközelebb az Al-Dunánál (Jugoszlávia —Románia) fordul elő. A Villányi-hegység gerincvonalán és annak déli előterében melegkedvelő speciális erdőtársulás — karsztbokorerdő — található. Ennek avarjában, talaján, a fűcsomók között él a Pedinus hungaricus nevű gyászbogárfaj (Tenebrionidae), amely itt gyakorinak mondható. Előfordulása itt is és a többi magyarországi lelőhelyén szigetszerű (Mecsek: a Tubes karsztbokorerdős dél oldala; Balatonfelvidék; Tolnai dombvidék). A legnagyobb számban a Villányi-hegységben él. Csak Magyarországon élő alfaj az Opilo taeniatus frontalis, amelynek a Villányihegységben! előfordulása (északi lejtő: ezüsthársas növénytársulás) egyben elterjedésének nyugati határát jelenti. Ez a bogár a szúfarkasok (Cleridae) közé tartozik és az erdővédelem számára hasznos a szúbogarak elpusztítása révén. A bogarak legszebbnek tartott csoportját a cincérek képezik. Ezekből is találhatók ritkaságok a Villányi-hegységben. A gerincvonal körül tenyésző karsztbokorerdőben a molyhos tölgy gyökereiben fejlődik a két kisebb és két nagyobb sötét folttal díszített kis gyászcincér (Dorcatypus tristis). A hazai elterjedése szigetszerű, a bogár az ország néhány kis területén él: Villányi-hegység, Mecsek, Szekszárd környéke, Soproni-hegység, Kőszegi-hegység. Ahol előfordul, ott mindenütt — 2 C°-nál melegebb a január havi középhőmnérséklet. A cincérek között is talán a legszebb rajzolatú a kétsávos földicincér (Neodorcadion bilineatum). Hátoldalát két hoszszú, majdnem a szárnyfedők végéig érő, a két szélén feketével kiemelt fehér vonal díszíti. Szigetszerű hazai előfordulása csaknem megegyezik a kis gyászcincérével, ugyancsak a Dunántúl déli és nyugati peremére szorítkozik. Dr. Horvatovich Sándor