Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)
A Magyarlukafai Közművelődési Egyesület
A MAGYARLUKAFAI KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET Vajon mit keres egy aprófalu közművelődési egyesületéről szóló írás ebben a múzeumi kiadványban? Ami mégis indokolja, az egyesületünk megalakulásának előzményei. A történet egészen 1979-ig nyúlik vissza, amikor elkészült a magyarlukafai tájház felújítása és mint néprajzi műhely kezdte meg működését. A nyári időszakokban fiatal népművészek kezdtek rendszeresen Lukafára látogatni, hogy nyugodt körülmények között és barátokkal közösen készítsék el munkáikat. Ehhez a munkához a Janus Pannonius Múzeum biztosította a feltélteleket, Magyarlukafa lakossága pedig a hangulatos, emberi környezetet. Az itt dolgozó fiatalok hírét vitték a tájház adta lehetőségeknek, az itteni táj szépségének. Évről-évre mind több látogató, kiránduló, táborozó kereste fel a falut, mind több felől kezdtek odafigyelni az itt folyó munkára. Megváltozott ugyanakkor ennek az alig több mint száz lakosú, egykor már halálra ítélt kis dél-zselici településnek az élete is. Megállt a falu lélekszámának csökkenése, sőt az elmúlt években fiatal családok telepedtek le a községben. A helybéliek hozzászoktak az „idegenekhez", az ide látogatók megismerkedtek a lukafaiakkal, barátságok kötődtek. A Néprajzi Munelyben folyó tevékenység hatására újból élet indult meg a faluban. Kézműves táborokban folyt a tanítás, tanulás, felújítottuk a Vendel-napi búcsú hagyományát, az új kocsma építésekor közösen, társadalmi munkában készült el a bútor. Ezek a jól sikerült együtt munkálkodások arra ösztökéltek bennünket, hogy egyre több olyan programot szervezzünk, amelyek keretében helybeliek és a rendszeresen Lukafára járók minél több alkalommal találkozhassanak. Ez a folyamat vezetett el oda, hogy 1987 őszén elhatároztuk, közművelődési egyesületet alakítunk, őslakosokból, frissen letelepültekből és Lukafához kötődő — főleg pécsi — fiatalokból szerveződött meg az egyesület. Célunk az, hogy ebben a vegyes etnikumú, élő hagyomány nélküli községben művelődési lehetőségeket teremtve együttműködni képes csoportot hozzunk létre. Meg akarjuk találni azokat a formákat, amelyek a legalkalmasabbak lesznek közösségi tevékenységeken keresztül az általános műveltség emelésére. Munkánkat a múzeumigazgatósággal együttműködve végezzük, közösen szervezzük a Magyarlukafai Néprajzi Műhely egész éves programját, igyekezve, hogy a lukafai lakosságot mind jobban bevonjuk ebbe a tevékenységbe. Az elmúlt évben a tájház épületegyüttesén belül elkészült egy, a nyári időszakban használható pajtaszínház, ahol idén már rendszeresen lesznek előadások elsősorban a táborozók és a helyi lakosság szórakoztatására. Alakulóban van egy helyi fiatalokból álló színjátszó társulat, akik az itteni lehetőségeket kihasználva, a helyi igényeknek megfelelően készülnek majd alkalmi előadásokkal. Tervezünk továbbá előadásokat, találkozókat, kirándulásokat és még sok más olyan programot, amelyek szervezése tulajdonképpen egy művelődési ház feladatkörébe tartoznának. Ilyen pedig sem lukafán, sem a környező településeken nem működik évtizedek óta, pedig éppen az egyre több helyen létrejövő közművelődési egyesületek sora bizonyítja, hogy igény van erre is. Bízunk benne, hogy egyesületünk jó példája lesz annak, hogy a múzeumi közművelődés hagyományos tevékenységi formáin túl más területeken is kezdeményezőként léphet fel talán először éppen a tájház hálózaton keresztül. Kékes I. Tóbiás (elnöki
