Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 3./1987 ősz (Pécs, 1987)

Az örökség könyvespolca

Múzeumunk munkatársának, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum (egyben országos délszláv bázismúzeum) igazgatójának, Sarosácz Györgynek 1986 végén megjelent könyvét ajánljuk olvasóink figyelmébe. A számos rajzzal és képpel (közte sok színes!) illusztrált kötet, melynek színes képekkel pompázó kötését és védőborítóját Kolozsvár/ Bálint tervezte, a Tankönyvkiadó gondozásában, 22,17 A/5 ív (246 lap) terjedelemben, két nyelven jelent meg: a kéthasábos szövegszedés első oszlopa adja a horvát szöveget, a második oszlop a magyar fordítást. A baranyai délszláv etnikai csoportok között eligazító Bevezető után a könyv öt fejezetre tagolódik: I. Alapanyagok és technikák. II. Ruhadarabok leírása. III. Viselési mócfólc: munkaruhák, ünnepi és kivételes alkalmak. IV. Az öltözködés alakulása és jegyei. V. Népviselet a népköltészetben. A 37 tételt számláló tartalomjegyzék után bő terjedelemű német kivonat zárja a kötetet, amely a fülszöveg szerint is „az etnográfusokon kívül a közművelődés területén dolgozók érdeklődésére is számot tart." Rövid ismertetőmet a könyv kétnyelvű ajánlásával zárom, amely leginkább jellemzi Sarosácz György hozzáállását témájához: Svojoj majci te svim majkama i babama, kője su bile neumorne u stvaranju narodnog tekstila. Anyám, anyáink és nagyanyáink emlékére, akik a népi textil létrehozásában fáradhatatlannak bizonyultak. (Mándoki) Levéltárunk évkönyvének hatalmas, 70,35 A/5 íves (783 lapos) összevont kötete, melyet 11 térképmelléklet gazdagít, a megszokott magas színvonalon és a szokásos tagolásban jelenik meg: I. Tanulmányok Baranya megye 1820. századi történetéről. II. Tanulmányok, forrásközlések a baranyai gazdaság- és művelődéstörténet köréből. III. Tanulmányok és forrásközlemények a magyarországi nemzetiségek történetéről. (A szerkesztő, dr. Szita László által készített összefoglalók németül és szerb-horvát nyelven, a kötet végén jelentek meg.) A 21 szerző 20 tanulmányának felsorolására sincsen helyünk, nem, hogy elemzőén értékelhetnénk őket, így csupán néhányat emelünk ki közülük, hogy kedvet csináljunk a kötet átböngészéséhez. Megéri! Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején c. írása egy 1711/12-es összeírást ismertet és elemez. Idézzük a Pécsre vonatkozó rész utolsó passzusát: „Ezt a várost a kurucok két alkalommal felprédálták, a malmokat felgyújtották, a nyájakat elhajtották. A rácok felégették, megöltek v" egy kanonokot, három lelkészt, négy jezsuitát és két ferencest. Ugyancsak a rácok és a kurucok más-más időben és alkalommal megöltek 1007 jobbágyot." Az összeírásokból név (és foglalkozás!) szerint megismerkedhetünk Pécs és a megye lakóinak többségével és sanyarú helyzetükkel.