Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 3./1987 ősz (Pécs, 1987)

Védett növények és állatok a Dél-Dunántúlon

A természetvédelemről 1982-ben jelent meg átfogó törvényerejű rendelet hazánkban. E terjedelmes rendelet a természetvédelem céljáról, a védetté nyilvánításról, természeti területek védelméről, növény- és állatfajok védelméről adja meg a tudnivalókat a jog nyelvén. Intézkedik a rendelet megszegőinek felelősségre vonásáról. A törvényerejű rendelettel egyidőben tették közzé az OKTH (Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal) elnökének rendelkezését, amely többek között a védett növény- és állatfajokat, valamint azok „eszmei értékét" ismerteti. Az „eszmei érték" 500 és 50 000 Ft közötti érték. A védett fajok elpusztítása, károsítása, begyűjtése esetén a kiszabható bírság összege példányonként ennyi lehet. A gerinces állatok felsorolása feleslegesnek tűnik, ugyanis csaknem minden hazai gerinces állat (kivéve természetesen a háziállatokat és a vadászható állatokat) védett vagy fokozottan védett. A madarak közül a dolmányos varjú vagy a háziveréb nem áll védelem alatt, azonban például az összes ragadozó védett, némelyikük szigorúan védett faj. így például a nálunk már csak nagyon szórványosan költő réti sas eszmei értéke 50 000 Ft. Valamenynyi béka, gyík, kígyó védett Magyarorországon ! A gerinctelen állatok közül is sol szerepel a védett fajok jegyzékében Közöttük „fokozottan védett" faj nincs bár — véleményünk szerint — ezt a kategóriát is megérdemelné némelyik. A következőkben a Dél-Dunántúlon előforduló fajok közül sorolunk fel néhányat a védett rovarfajok közül: 5000 Ft eszmei értékű a szegélyes futrinka. 3000 Ft eszmei értékű a fűrészlábú szöcske, az aranyos futrinka, a szarvas ganéjtúró, a pusztai hangyaleső, Anker araszolója, a magyar boglárka, az aranyfoltos púpusszövő, a magyar színtjátszólepke, 1000 Ft eszmei értékű a diófacincér, a gyászcincér, a havasi cincér, a szalmacincér, az orrszarvú bogár, a fogólábú fátyolka, a fehérszárnyú aranyaraszoló, a láperdei karcsúbagoly, a nyírfa púpusszövő és a törpeszender. 500 Ft eszmei értékű többek között az imádkozó sáska, a sisakos sáska, az aranyos bábrabló, a daliás cincér, a magyar darázscincér, az aranypettyes futrinka, a bőrfutrinka, a lapos kékfutrinka,' a rezes futrinka, a szarvasbogár, az atalanta lepke, a c-betűs aranybagoly, az ezerjófűbagoly, a farkasalmalepke, a fecskefarkú lepke, a gyászlepke, a kardos lepke, a kis apolló lepke, a nappali pávaszem, a sárgaholdas púpusszövő, a kis- és nagy színtjátszó lepke, a havasi és a nagy tűzlepke. A fokozottan védett növényfajok — melyek eszmei értéke egységesen 5000 Ft példányonként — közül több fordul elő környékünkön, például a szarvasbangó, a bánáti bazsarózsa, a rozsdás gyűszűvirág, a magyar kikerics, a magyar méreggyilok. A védett növényfajok eszmei értéke 500 és 3000 Ft között van. Közülük is sok előfordul környékünkön. így például a 3000 Ft eszmei értékű aldrovanda, bajuszvirág, boroszlán, királyharaszt, bakszarvú lepkeszeg, Csapody sáfrány, hármaslevelű szellőrózsa. A vörös áfonya, lisztes berkenye, szúrós és lónyelvű csodabogyó, gérbics, hoszszúfüzérű harangvirág, kakasmandikó, kapcsos korpafű, kockás liliom, az összes kosbor-faj, leánykökörcsin, törpemandula, csillagos nárcisz, pázsitos nőszirom, baranyai peremizs, az öszszes ujjaskosbor-faj, a vitézvirág és a két zergevirág faj eszmei értéke 2000 Ft. Az 500 és 1000 Ft-ot „érő" növényfajok felsorolása túl hosszadalmas lenne. 20—30 évvel ezelőtt még csaknem minden iskolában kötelező volt a biológia tantárgy mellett a növény- és rovargyűjtemények elkészítése. Ez most már nemhogy nem megengedett, hanem kifejezetten káros is lehet, mivel sok védett faj egyede kerülhet bele. Több tízezer szarvasbogár, orrszarvú bogár, nagyobb termetű védett futrinka és rengeteg cincér esett áldozatul a gyűjteménykészítési kötelezettségnek. Természetesen nem ez ritkította meg bizonyos fajok népességét, hanem sokkal inkább a megváltozott gazdálkodási módszerek. A vegyszeres növényvédelem vagy az intenzív erdőgazdálkodás nem kedvez sok faj szaporodásának. Ugyancsak sok növény- és állatfaj élettere szűnt meg a kaszálórétek feltörésével. Sok ritkább növényfajt pedig a kiskerttulajdonosok „buzgósága" miatt kellett felvenni a védett fajok közé: eredeti termőhelyükről tövestől kivéve megkísérelik díszkertjeikben tartani azokat. Ez a törekvés rendszerint sikertelen, mert a növények egy része az átültetést vagy az új környezetet nem tűri; Ismert jogászi szólás az, hogy a „törvény nem tudása nem mentesít". Nem hivatkozhat arra senki, hogy nem ismeri a törvényt és ezért szedi, pusztítja, gyűiti a védett növény- és állatfajokat. Tehát tiszteljük az élő természetet és ne pusztítsuk a növényeket és állatokat! Dr. Nógrádi Sára