Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 3./1987 ősz (Pécs, 1987)

A barcsi tájvédelmi körzet

jók. így például a vízrendezések mi­att a környéken a talajvízszint csök­kenőben van — a mocsarak zömét a talajvíz élteti -, a terület egyetlen pa­takja már többször száraz, mint ahány­szor vizet szállít. Egy-egy forgalma­sabb hétvége után pedig zsákszámra szedik össze a szemetet a természet­védelmi terület munkatársai. Nem hi­szem, hogy hasznos lenne az erdei utak autó- és motorversenypályaként való használata, hiszen a zaj és a ká­ros égéstermékek az erdő élővilágát szintén gyérítik. A gőzmozdonyok nyu­galomba vonulása után a vasúti pálya mentén már nem gyullad ki a száraz gyep olyan gyakran, mint másfél év­tizede. Természetjárók és vadászok, kutatók és pihenni vágyók békésen megférnek egymás mellett a nyíres-borókásban. A terület meglátogatása maradandó él­ményt nyújt a szépre vágyó emberek­nek. Dr. Uherkovich Ákos

Next

/
Oldalképek
Tartalom