Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 3./1987 ősz (Pécs, 1987)

Nemzetközi természetvédelmi diák-tanár konferencia Hollandiában

A láp pompája, feltárulkozása meg­némít és szinte mozdulatlanná tesz bennünket. Csak távcsövünk pásztázza a vizet és a fényképezőgép csattog halkan. Kis vöcsök vezeti úszva a vizén négy csíkos fiókáját. Szaggatott „kekk-kekk-kikikik" hang­ját hallatva úszik zsombékon lévő fész­kéhez a piros csőrű vízityúk. Ahogy odaérkezett, párja siklik a vízbe: vál­tották egymást a tojások melegítése­ben. Hápogó vészhangok a szemben lévő zsombékosból. Tőkés réce tojó repül fel riadtan, szárcsák menekülnek „korcso­lyázva" a vizén. Jókora vörös farok tű­nik fel egy pillanatra. Róka zsákmá­nyolt ott. A hely háborítatlanságát bi­zonyítja, hogy ez az állat nappal jár élelem után. Szárnyra kapnak a berek szélén ed­dig mozdulatlanul álló vörösgémek. Fölriasztotta őket valami? Szarvastehén hosszú árnyékát vetik a vízre a lemenő nap ferde sugarai. Óvatosan cuppog a parti csatákban, majd szügyig gázol a mélyebb vízben. Mohón falja a tündér­rózsa leveleit. Az őstermészetet idéző, ritka látvány. Erős szürkületkor érkezünk vissza szálláshelyünkhöz, a borókás liget szé­lén fekvő kutatóházhoz. A sötétedő es­tének is különös itt a hangulata. Még énekel a vörösbegy, utolsókat kiált a kakukk, de már hallatszik a fülemüle csodásan variáló éneke. Gaiambnagy­ságú madarak, mint óriási éjjeli lepkék lebbennek a liget fái között ide-oda. Néha halk csattanás hallatszik, mintha tenyerét csapná össze valaki. Lappan­tyúk tartják nászrepülésükét. Szárny­csattantással hívják párjukat a hímek. A fák ágain hosszan pirregnek: „errrrrr — örrrrrr — errrrrr —< örrrrrr". Csen­des, finom „daluk" a borókás tavaszi­nyári éjszakáinak alaphangja. Mindezt a szépséget, a magyar föld­nek ezt a különleges darabját nevez­zük Barcsi tájvédelmi körzetnek. Úgy gondolom, megnyugvással állapíthat­juk meg, hogy — a körülötte egyre jobban fejlődő technikai kultúra elle­nére — aránylag változatlan állapot­ban sikerült a területet megőrizni. És ezt a természetvédelmi szervezet javá­ra kell írni. A hazai föld és természeti értékei­nek megismerése, megismertetése nem­zeti kötelességünk. Ezért illeti elismerés a Janus Pannonius Múzeumot, amely megszervezte a Barcsi borókás éveken át folyó biológiai kutatását és több kö­tetben publikálta tudományos eredmé­nyeit. Dr. Marián Miklós Nemzetközi természetvédelmi diák-tanár konferencia Hollandiában 1987. június 15-20. között nemzet­közi természetvédelmi konferencia volt Hágában (Hollandia) középiskolai ta­nárok és diákok számára, összesen 180 résztvevővel. Magyarországot nyolcan képviselték, ezek közül négyen a pécsi Apáczai Nevelési Központ Gimnáziu­mából. Mint a konferencia résztvevője bepillantást nyerhettem egyrészt a hol­land természet- és környezetvédelmi munkába, másrészt az elhangzott elő­adások révén a nemzetközi eredmé­nyekbe és problémákba is. A fő téma a tenger volt, azért esett a választás Hollandiára. Ugyanis ez az ország az, melynek a területe mindig nő, sekély tengerparti részek feltöltésének következtében. A gátépítés meHett a dűneképződés mesterséges elősegíté­se az egyik legfontosabb munka Hol­landia „területszerző manővereinél". A résztvevők mindezt természetben lát­hatták és meg is tanulhatták. A diá­kok partra vetett állatokat, növényeket gyűjtöttek, vízmintát vettek. Az adato­kat feldolgozták és a konferencia vé­ge felé előadásban ismertették Hága város vezetőivel, mint a terület gaz­dáival. Az öt nap folyamán a rengeteg he­lyi témájú előadás és gyakorlati be­mutatás mellett mindenki megismer­kedhetett a többi résztvevő ország környezetvédelmi tevékenységének fő vonásaival, az egyes országokban mű­ködő környezet- és természetvédelmi rendszerek hatékonyságával. Ezen a téren Magyarországnak még van tenni­valója — alakult ki bennem a véle­mény. A konferencia tanárai sok gon­dot fordítottak arra, hogy a részt vevő középiskolások megismerhessék a kü­lönböző környezetvédelmi oktatási rendszereket — amellyel itthon mosto­hagyerekként bánnak, pedig ez ala­pozza meg a jövő környezetvédelmét. Vasvári Éva, Apáczai Nevelési Központ Gimnáziuma I. oszt., angol tagozat

Next

/
Oldalképek
Tartalom