Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 3./1987 ősz (Pécs, 1987)

Két szép lepke

is erősen lecsökkent. A hajdani nagy kaszálórétek — legfontosabb élőhelyeik — nagy részét felszántották. A vegyszeres növényvédelem sem kíméli a hernyókat. Igy tehát ez a védett lepkénk, amelynek természetvédelmi „eszmei értéke" 500 Ft darabonként - a veszélyeztetett fajok listájára került. A tarkaszövő (Endromis versicolora) közelebbi rokonság nélküli faj, a tarkaszövő családjának egyetlen képviselője. Míg a fecskefarkú lepkét szinte minden gyerek ismeri, addig a ritka és elsősorban éjjeli életet élő tarkaszővőt elevenen a szakemberek egy része sem látta még. Ez a 7—10 cm fesztávolságú, a szövőalkatúak között feltűnő szépségű faj hazánk hegyvidékein, valamint a Délnyugat-Dunántúl síkvidéki égeresei és nyíresei körül figyelhető meg. Első* példányai általában már márciusban megjelennek, május közepén hírmondó sincs belőle. A hímek verőfényes napokon puskagolyó sebességével száguldoznak erdőszegélyeken, ritkás erdőkben. Gyűjtő legyen a talpán, aki ilyenkor egy-egy példányát el tudja csípni. Éjjel lámpafényen viszont a hím is, nőstény is megjelenik és aránylag könnyen megfogható. Március—április fordulóján higanygőzlámpa fényén a Délnyugat-Dunántúl nedvesebb erdeiben - égeresekben, nyíresekben csaknem mindig megjelenik egy-két példánya. A tarkaszövő hernyója késő tavaszszal, kora nyáron nyíren vagy égeren fejlődik. A Barcsi tájvédelmi körzetben és általában Belső-Somogyban mindkét tápnövénye bőséges mennyiségben terem, így ez a szép lepke itt nem ritka. Ezenkívül a Dél-Dunántúl legtöbb táján fogták már, másutt azonban sokkal ritkább. Jövője sokkal kevésbé veszélyeztetett, mint a fecskefarkú lepkéé. ültetett égeresekben, telepített nyírfákon is megtelepszik. Bár nem helyezték törvényes védelem alá, ez a szép szövőalkatú lepke kíméletet érdemel élőhelyeinek megtartása által. Dr. Uherkovich Akos