Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 3./1987 ősz (Pécs, 1987)
A titokzatos barna varangy
barna varangy Kora tavasz késő délutánján ülök hangtalanul a Nagyberek partján. A Barcsi borókás tájvédelmi körzet egyik legszebb, legvadabb zuga pompázik előttem. Sok évtizedes, öreg zsombékok tavalyi, fakóbarna sás-üstökei magasodnak a vízből. A parti-zóna gyékényesének avas tömegében feltűnik már néhány idei zöldhajtás. A vízszegélyben támasztó gyökereikkel kapaszkodó égerek meg a hátrább, már szilárd talajban álló vén tölgyek levelei még csak most ütköznek: zöld csipkefüggöny a kék égháttér előtt. Kevés még a madárszó. Keresgélő széncinegék csendes jelzései, a füzike ,,csilp-csalp"-ja. a nagy tarkaharkály párhívó, pergő dobolása inkább csak aláfesti a táj csendjét. Közvetlenül előttem, a víztükör felől tompa, távoli kutyaugatáshoz hasonlító „kut-kut-kut" hangzik. A vízfelszínen itt is, ott is kis, buksi, barna fejek tűnnek fel, eltűnnek és újra megjelennek. Sokan vannak. Mi történik itt? Barna varangyok tartják nászukat! Felébredtek hát téli álmukból és eljöttek a vízhez. Az átlátszó, alig fél méteres víz fenekén varangypárok és magányos hímek ülnek. Időnként, levegőt venni a felszínre emelkednek. Az ölelkező párok nyugodtan, mondhatni kimérten mozognak. A hímek élénkek, erőszakosak, a párokat zaklatják. Eközben hallatják jellegzetes hangjukat. Egy nőstényt 3— 4 hím is átölel. 5HJ Bekövetkezik a peterakás. A nőstények petéiket mintegy 5 m hosszú, kettős zsinórban ürítik a vízbe, amelyeket a hímek megtermékenyítenek és mozgásukkal a víz alatti növényekre erősítenek. A peterakást követő éjszakán a nőstények a vizet elhagyva, a szárazföldre mennek. Néhány nap múlva követik őket a hímek is. Az utolsó évtizedek kutatásai, különösen Hans Heusser svájci herpetológus sok évi, kitartó vizsgálatai és szabadföldi kísérletei sok mindent kiderítettek a barna varangy életéről. Mintegy 13 ezer barna varangyot megjelölt. Így nyomon tudta követni életfolyamataikat, mozgalmukat. A barna varangy, miután öt hónapig tartó — föld alatti lukakban, fagyökerek között, kidőlt fák alatt eltöltött — hosszú téli álmából felébred, különös változáson megy át. A téli álomra húzódásáig csak éjszakai életet élő állat éjjel-nappal aktívvá válik, egyben vándorlási kényszer hatása alá kerül. Utóbbi arra sarkalja, hogy az éppen aktuális időjárástól viszonylag függetlenül elinduljon megszokott párosodási helyére, ill. ahhoz a vízhez, ahol kifejlődött. Nagyjából egy időben több száz (esetleg több ezer) békából álló tömeg vándorol a szaporodási hely felé. A Barcsi borókásban és környékén a varangyok tucatjai kelnek útra a
