Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 2./1987 tavasz (Pécs, 1987)

Magyar rovásírás lelet Pécsett, a Jókai utcában

A történeti városrészek felújítása során számtalan eddig ismeretlen művészettörténeti érték kerül elő az épületekben. A közműbefektetések és egyéb talajszint alatti munkáknál olyan leletekkel találkozhatunk amelyeknek nemcsak régészeti művészettörténeti hanem NYELVTÖRTÉNETI jelentősége is rendkívül értékes lehet A Jókai utcai közműfelújításkor 1984-ben érdekes rajzolatú követ talált Kárpáti Gábor régész A Citrom utcai gázvezeték fektetésekor (1985-ben) temetkezési hely került elő (1. ábra), ennek — részbeni — feltárása és a környezet tüzetesebb vizsgálata alapján az egymásra temetések területe a középkori Benedek templomunk cintermével azonisítható (ugyancsak Kárpáti Gábor meghatározása: a terület a 2. sz. ábrán látható). A templomromok a meglévő Citrom utcai épületek északi telekhatárán kb. 30 m hosszúságban, 4-6 m magasságban ma is megtalálhatók, amelyet mindkét oldalról hozzáépült épületek védtek meg a további enyészettől. A romok vizsgálatából meghatározható, hogy eredetileg román stílusban épült a templom, amit később gótikus stílusúvá átépítettek. (Jól láthatók a román stílusra jellemző vastagabb falak, azonkívül a mai épületek tetőterében a köríves záródású — jelenleg befalazott — ablakok. Észlelhető a gótika időszakából az épület hosszanti toldásának helye és egy bordaindítás vállköve is látható) Ezen túl tudjuk hogy a Benedek templom az 1232. évi pápai tizedjegyzéken szerepel, valamint, hogy a gótika — mint építészeti forma — a tatárjárás után terjedt el hazánkban. A vésett követ vizsgálva (1. fénykép) a pajzson belüli és kívüli jeleket, rovásírással azonosíthatjuk. A rovásjelek ligaturákból (betűösszevonás) és egyedi jelekből állnak, Fajtájuk alapján az ősi magyar rovásírással azonosíthatók, bár több jel fordítottan látható. A kövön lévő rovásjelek a nikolsburgi ábécével hasonlíthatók össze, s mint ilyenek (és az előkerülés helyére való tekintettel) minden valószínűség szerint 1400 előtt, (1) de megítélésem szerint az 1200-1300-as évek között íródhatott. (2) Ha a jelcsoportokat felbontjuk (3 a, b, c, d, e ábra), akkor a „c" és az „e" csoportnál láhtatunk fordított jeleket. A további elemzés alapján arra a következtetésre jutunk — különösen a „V" jel hangsúlyozása alapján —, hogy az írás készítője nem fordítva, hanem TÜKÖRKÉP formában rótta azokat. (Pl: a helyesen írt „>}, tükörképe ,£Fi„ a függőleges tengely körül forgatva, de az „j[,, jel ugyanezen tengely körül forgatva NEM VÁLTOZIK tehát, ha figyelmet akar valamire irányítani a róvó, akkor a vízszintes tengelyen tudja csak bemutatni gondolatának, felhívásának lényegét!) Az 1515-ből származó konstantinápolyi rovásírásos emlékünknél a fordított szövegben nincs tükörkép (az „A" jel változatlan). (3) Első olvasási kísérleteimnél a legnagyobb jelekből kiindulva próbálkoztam haladni J.J,\^< a nyilakkal jelzett irányokban és „aBA, BOTOND, KAJSZaTaS, (vagy balról jobbra: SeTeSZaJAK), AN..., ZSeBeD, JeNe, JeNe RÓT íRáS,, olvasatot kaptam. A tüzetesebb vizsgálat és elemzés alapján — valószínű — olvasatok: az „a„ ábra: a „b„ ábra két egymásra fordított „t, és „d„ kiindulással (5) olvasata: iDeTeTtÜNK