Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 2./1987 tavasz (Pécs, 1987)

Római üvegek Pannóniában

A Pannóniában használatos legkorábbi üvegek a Pó vidéki üveggyárakban és Aquileiában készültek, ahonnan aquileiai kereskedők közvetítésével jutottak a tartományba. Ezeket a jellegzetes élénk kék szinű üvegeket a Borostyánkő út melletti településeken, az itt már az I. sz. első felében kialakult városokban találjuk meg. A korszak jellegzetes típusa az ún. Rippenschale bordázott falu tál, amelyet faforma segítségével készítettek. A magyarországi lelőhelyeken feltárt ilyen tárgyak az emoniai (Ljubljana) temetőben találtakkal és az aquileiakkal mutatnak hasonlóságot. Feltételezhetően a Drávától északra eső területekre való eljutásukban Emona is szerepet játszott. Az I. sz. második felében jelennek meg a provinciában és a II. sz. közepéig forgalomban vannak, később csak szórványosan fordulnak elő a lelőhelyeken, a városokban és a temetők sírjainak mellékleteiként. Belső Pannoniában is ritkán találkozunk ezzel a típussal, ami azzal magyarázható, hogy a provinciának a nyugati részét érintette inkább ez a kereskedelem. Csak a korarómai korszakban használták Pannoniában a millefioriedényeket is. Ezt más provinciákban is megfigyelhetjük. A szines millefiori üvegek a korarómai üveganyag legszebb tárgyai Elnevezésük középkori olasz eredetű, a szó jelentése: ezer virág. Az ókorban talán vasa murrinának, vagy csak egyszerűen murrinának nevezték. Készítését Egyiptomból vették a rómaiak a köztársaságkor utolsó éveiben. Negatív formába rendezve különböző szinű üvegszálakat — amelyeket előre elkészített — helyezett el a mester. Ezt utólag felmelegítve a szálacskák összeolvadtak, folytonos felületet alkottak, legvégül a felület csiszolásával alakult ki a végleges minta forma. Ezek a szép tárgyak jelentik egy korszak - az öntés útján történt üvegkészítés alkonyát. Az I. század végén megszűnik készítésük, átadják helyüket a fúvással készült üvegeknek Millefiori edények alexandriai előképek alapján az i.e. I századtól Itáliában is készültek, Pannoniába és más provinciákba kereskedelmi közvetítéssel jutottak el. Itteni elterjedésüket vizsgálva megállapítható, hogy e félgömbalakú, gyakran virágdíszes csészék legtöbb töredéke a nyugati határ mellett található és a Dráva-Száva közének római településein, de a II. sz. elején a Limes menti katonai táborokban, településeken is felbukkan, majd eltűnnek a pannóniai és más provinciák lelőhelyein is. A IV. században a millefiori technika még egyszer visszatér, ekkor már azonban nem edényeket, hanem gyöngyöket, korongokat készítettek e technikával. E korszak, amely a foglalástól a II. század elejéig tart, jellegzetes típusai a hasáb alakú testű palackok, lapos, díszítetlen, vagy talpukon díszített tálak, csepp vagy körte alakú illatszeres palackok, amelyeknek készítéséről megállapítható hogy legtöbbjük formába fúvással készültek. A szabadon fúvott tárgyak a következő korszak jellegzetes leletei. A II. század fordulóján az észak-itáliai importtárgyak (nem csak az üveg) háttérbe szorulnak, mert Pannónia piaci kapcsolatainak iránya