Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 2./1987 tavasz (Pécs, 1987)
Népi házassági szerződések
Népi házassági szerződések Napjainkban tárgyalják a jogászok, hogy a Polgári Törvénykönyv módosításával lehetővé teszik mindenki számára hogy házassági vagyoni szerződést kössön, amely sokat segíthet az esetleges válás utáni vagyonmegosztás igazságosabb megoldásában, és sok-sok jogi ügylet esetén. A házassági szerződések („móringlevelek") készítése régi gyakorlat népünknél, különösen Baranyában voltak gyakoriak főleg reformátusainknál az egyezséglevelek, matrimoniális contractusok: Nagyharsányban például külön kötetet kaptak az egyházi iratok sorában. (A teljes anyag kiadását tervezzük Dunántúli Dolgozatok c.sorozatunkban!) A tervezett szabályozás közjegyző által hitelesített, tanuk által is aláirt szerződéseket javasol, tehát olyanokat, mint népünk évszázadok óta készített, csak éppen a közjegyző helyett papjuk volt az, aki írta, és az egyházi iratok sorában meg is őrizte a házassági szerződések másolatait. E szerződések jogi vonatkozásait 1961-ben, a Néprajzi közlemények VI. évfolyamának 1. számában, a siklósi reformátusok házassági szerződéseinek közlésekor foglaltam össze a folyóirat 125-132. lapjain, azóta Tárkány Szűcs Ernő a Magyar népi jogszokások (Bp. 1981.) c. összefoglalásában külön is kiemelte az általam közölt baranyai református házassági szerződések fontosságát. Időnként persze, a papok berzenkedtek a házassági szerződések „anyakönyvezése" ellen („Itt véget vetettem a, Móring bé írásának: mert nem tsak az, hogy ingyen kívánták, henem a, Prothocollum is rendetlen miatta. Én előttem és általam Bóldisár Imre Manupropria helybeli Pridikátor előtt és által. - Mohács, 1812. június 17.,,), bár bizonyára nem mindenhol kívánták ingyen... Hallatlanul érdekes képet kapunk jobbágyaink életéről, vagyoni viszonyairól a házassági szerződéseken keresztül is, amelyek időnként teljes precizitással rögzítették a házasságkötés előtti vagyoni állapotot a későbbi viták elkerülésére. Rövid részletet idézünk 1818. július 13-án írott házassági szerződésből: „Feljegyzése ör Kis János Ingo bingo Jószágainak mellyeknek tulajdonossá volt akkor midőn Susánna Leánya Konya Mátéval őszve hazasittatott 1 Negy hámos Lo 2 Ket borjas Tehén 3 Edgy vasas Kotsi 4 Szántáshoz való minden Szerszám 5 Nyomtatáshoz való minden Eszköz 6 Bográts kettő 7 Fejsze 3 Szekertze 1 Fürész 1 8 Hat Kas Méhek 9 A Házba minden Gazda Aszszonyi Szükséges dolgok Ezeket improtocollálta és az eredeti Contractusbol hitelesen ide ki írta Széki Pál maga kezével a Kölkedi Ekklésiának az idő szerént Lelki Pásztora." Szintén a kölkedi anykönyvben találunk egy igen érdekes bejegyzést 1816-ból, amely azt bizonyítja hogy csakugyan a gyülekezet irattárát az eklézsia ládáját tekintették hiteles helynek mert akkor is itt helyezték el az irat másolatát (jelen esetben titkosítva!) amikor azt nem a pappal hanem a „a falu jegyzőjével" Íratták fogalmaztatták meg: (a szöveg után olvasható, hogy) „Ki adta Tatai Gábor oskola Rector és Nótárius maga kezével Improtocollálta és megerősítette Széki Pál maga kezével Helybeli Rendes Prédikátor die 24 Januarii 1816 Az Originál Petsét alatt melly ezzel pontba megedgyez. Az egyességre Lépett Feleknek ki adatott. Párba pedig pro securitate le Íratott." 0 0 0 A mohácsi református anyakönyv egyik XVIII. századi szövege megérdemli, hogy teljes egészében idézzük: „1794. Oct. 14. Városi, özvegy Nemes Gergely vette Városi. Néhai Kis Máj János özvegyét Cserdi Évát a két fél meg-egygyezéseböl Tanuk. Nemes János és felesége Kováts Kata Kurutz István felesége Kis Ilona
