Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1./1986 ősz (Pécs, 1986)

Baranya népművészete

badkémenyes konyhából, szobából, kamrából és présházból áll. A szoba es a konyha berendezése a századforduló körüli állapotokat tükrözi. A kamrában és a haz mögött századunk elején epült istallóspajtában Ofalu egyik jellegzetes háziiparának a szekkötó* és esztergályos mesterség szerszámait és termékeiket, valamint egy kisparaszti gazdaság eszközeit állítottuk össze. Ma gyarluka fa. Zselici ház, néprajzi műhely. Az 1850-60-as években felállított majd később többször átépített ház külseje es beosztása idézi a zselici háztipust. Belsejében szövőszékeket ás egy fazekasműhelyt, élő múzeumot találunk, melyben a nyári / hónapokban a régi paraszti kézművesség fogasait és formakincset tanulmányozzák és elevenítik föl hagyománytisztelő fiatalok. A közelbol áttelepített ket zsuppos istallóspajtában dolgoznak a fafaragók. Na gydobsza. Szigetvár vidékének utolsó épségben megőrzött favázas háza, a multszazad közepéről. A mögötte felállított kamra is eredetileg

(

lakóház volt Az istálló mar téglából épült, a hozzáragasztott pajta szazewel ezelőtt még a falu alatti szálláson állt. A házban megmaradt a teljes berendezés é*s eszközkészlet. Ze ngovárkony. Tájház. A homlokzat viragos vákolatdísz felirata szerint épült 1858-ban. Az oszlopos, tornácos haz el

so szobájában jellegzetes várkonyi berendezés: festett bútorok, szőttesek, cserepek, képek. Az épületben helyi hagyományok szerint alkotó szövómuhelyben több asszony dolgozik. Begovácz Rózsa