Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1./1986 ősz (Pécs, 1986)

Művészeti gyűjtemények a Baranya megyei múzeumi szervezetben

MŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNYEK A BARANYA MEGYEI MÚZEUMI SZERVEZETBEN A Janus Pannonius Múzeum illetve a megyei múzeumi szervezet művészeti múzeológiai tevékenységének vázlatos áttekintésekor nem lehet az intézmény mai szervezeti kereteire jellemző tudomány s zakónként i osztályfelosztástól eltekinteni. Azonban a képző- és iparművészeti osztály gyűjteményei, a niúvészeti területen kifejtett gyarapító-, tudományos- és közművelődési munka eredményei, Pécs művészeti életének ma taláh legjobban a múzeumi állandó kiállításokkal reprezentálható rangja nem vizsgálhatók és nem értelmezhetők a város, a terület művészettörténeti örökségének tágabb összefüggései nélkül. A késó'római és ókeresztény emlékek falfestményei, a szarkofágok, a sírmellékletek gazdag leletanyaga a régészeti osztály fennhatósága alá és illetékességi körébe tartoznak csakúgy, mint a románkori székesegyház páratlan értékű kofaragvanyai, a pécsi és baranyai reneszánsz töredékeiben is impozáns épületplasztikai emlékei, s a hódoltság korának kivételes épségben megmaradt török építményei. A pécsi barokk legjelentősebb emlékei pedig a ma is egyházi funkciójú építmények, épületbelsők és felszerelési tárgyak, De ez az egymásra rétegzócLo gazdag művészeti tradíció egészében képezi a művészettörténet tárgyát, s hatása számtalan csatomán és áttételen át szívódik fel Pécs mai művészeti összképébe, határozza meg a főként XIX. és XX. századi képző- és iparmúvészeti anyagot tartalmazó múzeumi,, művészeti tár" arculatát, lehetőségeit, s magyarázza a jelenkor felé közeledve térben is egyre táguló kereteit. A megyei szervezet 1951-ben a városi és a megyei múzeum egyesítésével és a máig is püspöki tulajdonú székesegyházi kőtár anyagának letéti átvételével jött létre. A két közgyűjtemény mindegyike tartalmazott szórványosarégészeti jellegűnek nem minősíthető - képző - illetve iparművészeti anyagot. Ez, majd ugyanebben az évben a mintegy tízezer darabos Zsolnay gyári gyűjtemény átvétele tette lehetővé az iparművészeti osztály megszervezését. A ma is leglátogatottabb pécsi múzeumi kiállítóhely, a Káptalan utca 2. számú épületben elhelyezett Zsolnay Múzeum elsó' állandó kiállítása 1955 szeptemberében nyílott meg, s ezzel a művészeti muzeologia Magyarországon páratlan produktumának, az azóta befelyezéséhez közeledő',, múzeum-utcának " első lépcsője valósult meg. Az 1955-ös év a képzőművészeti gyűjtemény fejlődésében is sorsdöntőnek bizonyult. A képtár anyagának módszeres gyűjtése ekkor indult meg, a szakágazat fejlődésére az eltelt három évtizedben is jellemzőbb módon: magáhgyűj temény f elaj ánlásával. Gegesi Kiss Pál akadémikus - felesége, Forgács Hann Erzsébet emlékére - a szobrászművésznő több mint száz alkotása mellett a XX. századi magyar festészet igen jelentékeny kollekcióját ajándékozta a múzeumnak. Ez az adomány tette lehetővé, hogy már 1957-ben létrejöjjön a Képtár elsó' állandó kiállítása, amely az ötvenes évek első felének dermesztő müvészetpolitikai gyakorlata és légköre után az úttörő lépés volt a közelmúlt teljes örökségének bemutatása, a művészeti progresszió következetes támogatása felé. Ez a mindenkori avantgárdé törekvések iránti nyitottság a gyűjtemény fejlesztésének mindvégig meghatározó szempontja maradt. A kezdetben akadozó költségvetési források, a haladd értékeket képviselő' magyar anyag gyűjtésében évtizedeken át jellemző múzeológiai vákuum a gyarapítás meghatározó módszerévé tette a rangos magángyűjte-