Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1./1986 ősz (Pécs, 1986)

Baranya megye története az őskortól az Árpád-korig

BARANYA MEGYE TÖRTENETE AZ ŐSKORTÓL AZ ÁRPÁD KORIG A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÁLLANDÓ RÉGÉSZETI KIÁLLÍTÁSA Az 1970-ben megnyílt állandó régészeti kiállítás a megye történetét mutatja be az itt élt népek tárgyi emlékein keresztül, a legkorábbi őskori kultúráktól a magyar középkor kialakulásáig. Figyelmet érdemel a kiállítás grafikus, fényképes bevezetője, amely abban segít a látogatóknak, hogy az egymás után következő kultúrákat, korokat időrendben is elhelyezhesse. Ezeken a táblákon a régészet alapvető* módszereivel is megismerkedhetnek a látogatók. Bepillantást nyerhetnek amint a régész az ásatásokon rögzített megfigyelésekből, jelenségekből következtetéseket von le, hogy rekonstruálhassa a múlt emberének életmódját, viseletét, településeit. Az első' teremben a legkorábbi őskori kultúra, a vonaldíszes kerámia kultúrájának leletanyagat találjuk. Ez a népcsoport jellegzetes vonalakkal karcolt edénydíszítési módjáról kapta nevét, és északnyugat- Európából vándorolt a Dunántúlra és telepedett le. Az időben ezt követő Lengyeli kultúra népessége nevét legfontosabbb települése utan kapta, az elsŐ jelentós óskori népesség / területünkön, déli irányból vándorolt a Dunántúlra. Zengóvárkonyban feltárt temetőjük mellékletanyagából sajátos hitvilágot, szokásrendszert ismerünk meg. A déli eredetű termékenységkultusz elterjedésének legkorábbi bizonyítékai az ember-és állatalakokkal megformált szobrocskák, edéhydíszitesek. Ezek közül is kiemelkedik az un. Zengovárkonyi madonna, a gyermeket magához ölelő anya eredetileg edény peremet díszítő szobrocskája. A település leleteit bemutató vitrinben praktikus ko- és csontszerszamokon keresztül a gazdasági élettel ismerkedhetünk meg. A zengovárkonyi temető sírjaiban is találkozunk már rézből készült ékszerekkel, ugyanis a réz már a neolitikum idején is hasznalatban volt. Nagyobb mennyiségben azonban csak a neolit ikumot követő" korszakban, a rézkorban terjedt el használata. Ekkor kezdóoik meg a fém, így a rez megmunkálása is nagyobb mértékben. Baranya megyében a Balatoni csoport és a Badeni kultúra rézkori lelőhelyeit ismerjük, amelyek leletanyagából a legjellegzetesebbeket a vitrinikben állították ki. így került kiemelt helyre a talán legtipikusabbnak tekinthető rezkori fémtípus, az ellentett élu rézcsakány. A legkorábbi bronzkori kultúrát területünkön a ZókSomogyvárkultúra képviseli, ez az új kultúra eros délkeleti hatásokra alakult ki, ami a leletanyagban is kimutatható. Számos nagy települését ismerjük, mint például Zok-Varhegyen, vagy a nagy területen elhelyezkedő nagyárpadi bronzkori falut, amelynek makettje az állandó kiállításon látható. A korszak kiállított tárgyi emlékanyagát tanulmányozva feltűnik, hogy a bronzkor elején az életmódban és a gazdaságban változás következett be, egyre jobban elterjedt a földművelés. A középső bronzkori Mészbetétes edények népe kultúrája kialakulása a helyi népesség és újonan bevándorolt idegenek összeolvadásának köszönhető. A több lokális csoportra osztható kultúra dél-dunantúli csoportjának leleteit, településeit, temetőit találjuk meg a megyében. A temetkezesi szokások megváltozása abban figyelhető meg, hogy halottait a Mészbetetes kultúra népe elhamvasztotta, urna- vagy szórthamvas sírban temette el. A Szebehyben feltárt többham-