Bándi Gábor – Burger Alice – Fülep Ferenc – Kiss Attila: Baranya története az őskortól az Árpád-korig. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 15. Pécs, 1973.)

VIL TEREM MAGYAR HONFOGLALÁS ÉS KORA ÁRPÁD-KOR. A honfoglaló magyarok őshazája az Uraitól nyugatra levő területeken az erdő- és erdős, illetve ligetes sztyeppe határterületen feküdt. A többi finn-ugor nép közül legkésőbben, az i. sz. V. században kiszakadt magyarok, a ligetes sztyeppén kezdetben iráni, majd később török nyelvű félnomád népek közé kerültek. Közel 300 évig éltek a legfejlettebb kelet-európai állam, a kazár birodalom szomszédságában, fennhatósága alatt. A több évszázados idegen népekkel való együttélés, a megváltozott életkörülmények és a magyarok törökös vezető rétegének hatásának tudható be, hogy a történeti források őseinket török népnek tüntetik fel. Az ekkori magyar társadalom életmódját a félnomád állattenyésztés és a földművelés határozta meg, de a törzsek aktívan résztvettek a mai Dél-Oroszország területén folyó észak-déli és kelet-nyugati kereskedelemben is. Társadalmuk rétegekre bomlott; gazdag nemzetségfőkre, kísérő katonákra és a szabad köznépre. A magyarság a honfoglalás időszakában Kurszán kende és Árpád gyula kettős fejedelemsége alatt állott. Ez az állapot a honfoglalást követően, hamarosan, - a X. század első éveiben - megszűnt, amikor Kurszán halálával Árpád, a katonai főparancsnok (gyula) lett a fejedelem. A terem bejáratától jobbra elhelyezett térkép a magyarok hosszú vándorlásának és 896-os honfoglalásának útvonalát ábrázolja. Nyelvészeti kutatások szerint a honfoglaló magyarok a Kárpát-medence legnagyobb részét benépesítették. A honfoglalást követően az ország területe, a törzsek felbomlásának és továbbfejlődésének következtében hatalmi körzetekre oszlott (1. tárló térképe). Baranya a honfoglaláskor a fejedelmi törzs, majd a fejedelmi család szálláshelye lett. A római kori Pécs város közelében levő (Nagy)árpád, a fejedelem téli szállása volt. A más törzsekből kialakított katonai kíséret a környező falvakban telepedett le (Megyer, Keszű, Varsány, Kazár). E falvak népe nyújtott biztonságot a fejedelmi szálláshelynek. A X. század közepétől - miután a fejedelmi birtokokat kialakították - Géza, majd fia, a későbbi Szent István, katonai hatalmukkal fokozatosan letörték a törzsfők, illetve a hatalmi központok vezetőinek ellenállását és a teljes Kárpát-medencét uralmuk alá hajtották. A nemzetségi szervezeten alapuló társadalom helyébe fokozatosan a területi elven felépülő, katonai kíséretre támaszkodó korafeudális társadalom lépett. Az új államszervezetre való szükségszerű áttérés egész Európában, az e folyamatot elősegítő kereszténység felvételével járt együtt. Ez történt Magyországon is. Az államalapításkor kialakított egyik dél-dunántúli egység - Baranya megye - központja, mint a megye élén álló ispán székhelye, az észak-déli főútvonalon fekvő Baranyavár lett.