Bándi Gábor – Burger Alice – Fülep Ferenc – Kiss Attila: Baranya története az őskortól az Árpád-korig. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 15. Pécs, 1973.)

Az utóbbi evekben két, nagykiterjedésű későrómai-ókeresztény temetőrész került elő. Az egyik a Geisler Eta u. 8. sz. alatt (Megyei Könyvtár), - ez berendezett múzeumi helységeivel külön megtekinthető - míg a másik, az 1968-1969. években az István tér 12-Gcisler Eta u. 14. sz. alatt került feltárásra. Itt 101 későrómai-ókeresztény sírt bontottak ki. Ezeknek a síroknak a leleteiből mutatunk be néhány darabot a 3. sz. tárlóban. Az egyszerű és díszes házikerámia, a mécsesek és falfestménytöredékek a kor jellegzetes készítményei. A 4. sz- tárlóban a temető üvegedényeit mutatjuk be. A sírokban több ízben találtak kancsó-pohár mellékleteket. Az orsó alakú illatszertartókban valószínűleg balzsamozásra használt olajat tároltak. Az üvegek színben és formában igen változatosak. A sötétkék fülű és talpú üvegedény Szíriából, a többi Galliából, továbbá Köln vidékéről és kis-ázsiai műhelyekből származik. A 3. sz- tárló közepén azt az ékszertartó faládikát (serinium) állítottuk ki, amely az 1930-as években került elő a Geisler Eta utcában, és valószínűleg sírból származik. A fölötte látható díszes aranyékszerek ugyancsak a város területén előkerült sírokból származnak és az egykor itt élő, jómódú római polgárokra emlékeztetnek. Sopianaeban a keletrómai császárok pénzei még az V. században is forgalomban voltak. A római kori lakosság egyrésze megmaradt a városban. A település azonban a keletről beözönlő hunok, különböző germán népek, majd később az avarok uralma alatt fokozatosan elpusztult, lakóinak száma erősen megcsappant. VI. TEREM BARANYA A NÉPVÁNDORLÁS KORBAN A belső társadalmi ellentmondások következtében meggyengült római birodalom bukását a 375. után Ázsiából meginduló hun vándorlás indította el. A nyugat felé menekülő népek vándorlásának főbb irányait a terem bejáratától jobbra elhelyezett térkép mutatja. A római birodalom bukása és az azt megelőzően Pannónia tartomány feladása, nem jelentette az évszázados római kultúra hordozóinak és magának a kultúrának teljes megsemmisülését. A római lakosság egy része a politikai hatalom megszűnése után is - főleg az egykori belső pannóniai nagyvárosok körzetében (Keszthely, Mitrovica = Sirmium, Pécs = Sopianae, Sopron = Scarbantia, Sisak = Siscia) - helyben maradva élt tovább, hogy későbbi sorsa a megjelenő új népekbe való lassú beolvadás legyen. A római kori lakosság technikai ismeretanyaga (ipar, szőlőművelés) és vallása (kereszténység), a népvándorláskori Dunántúl életében külön színt jelentett.