Bándi Gábor – Burger Alice – Fülep Ferenc – Kiss Attila: Baranya története az őskortól az Árpád-korig. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 15. Pécs, 1973.)

hosszú, észak-déli irányú épület homlokzata bontakozott ki. Ez 6x4, illetve 4x4 m-es nagyságú helyiségekből állott. Csatornázás során 1927-ben még több épületrész is előkerült. A legújabb rendszeres feltárások során nagykiterjedésű épület került napvilágra. A legkorábbiak építési ideje i. sz. II. század; ebből az időből származnak a tárló baloldalán bemutatott finom agyagedények is. Ugyancsak c korból származik az a fürdőtraktus is, amelynek falait egykor a tárló alján elhelyezett fehér márványlapokkal borították. A korai épületek felett a IV. században újabb átépített helyiségek létesültek. Tárlónk jobb oldalán láthatók a késői agyagedények. Bemutatjuk az ásatások során előkerült használati tárgyakat; ékszereket, gyűrűket, hajtűket, ruhakapcsolótűket is. A IV. század végéről származó több mint 1000 db érem pontosan megmutatja az épületek elpusztulásának idejét. Sopianae 293-ban a diocletianusi újrafelosztás után Valeria tartomány közigazgatási székhelye lett. Már ezt megelőzően is a fenti épületek környékén lehetett a városközpont, ahová időnként a város lakosságát gyűlésekre hívták, ahol a törvénykezés folyt. Közelében lehetett a piac is. Bizonyára itt zajlottak le az ünnepségek, a császárok tiszteletére rendezett felvonulások. A város sokszínű lakosságára vonatkozó gazdag kőemlékanyag a múzeum kőtárában látható. Sopianae temetőivel kapcsolatos emlékek bemutatását megelőzve, néhány szót kell szólni a temetkezési szokásokról. Az I—II. századi temetőkben kezdetben a halottakat máglyán égették el és a hamvakat helyezték a sírba. Ezt a korábbi szokást csakhamar felváltotta a holttestek valóságos eltemetése, épített (tégla, vagy kő) sírokba, kőszarkofágokba, sírkamrákba. A szegényebbeknél az is előfordult, hogy a halottakat minden építmény nélkül helyezték a földbe. Sopianaeban nem ismerjük az I—II. századi hamvasztásos temetőket, de a későbbi, 1II-IV. századi, változatos típusú sírokat tartalmazó temetkezési helyek már helyhez köthetők. Ezek a mai Sallai utcával határolt római várostól északra és keletre területek el, a Geisler Eta utca, Széchenyi tér, Janus Pannonius utca, Sétatér és Dóm tér területének helyén. Az első ókeresztény temetői építmény, egy festett sírkamra, 1780-ban került elő a székesegyház közvetlen közelében. Az 1922-ben kiásott háromkaréjos temetői kápolna (cella trichora) 1:25 méretarányos makettje szemléltetően mutatja az egykori kis sírkápolnát, amely bizonyára azt a célt szolgálta, hogy évfordulók, ünnepek alkalmával az ókeresztény közösség tagjai benne összegyűljenek. Négyszögletes alaprajzú előcsarnokának padlója alatt két sírt tártak fel. Sajnos a sírokat a középkorban feldúlták. A kápolna eredeti padlója meszes habarcsból készült, falait festményekkel borították. Építési ideje a IV. század első fele.