Bándi Gábor – Burger Alice – Fülep Ferenc – Kiss Attila: Baranya története az őskortól az Árpád-korig. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 15. Pécs, 1973.)

Bár még kevéssé ismerjük az őskor utolsó évszázadait, a kelták magas kultúráját egyre több régészeti adat bizonyítja. Ëppen az őslakosság társadalmi és gazdasági szintjének fejlettsége tette lehetővé, hogy a kelták részévé tudtak válni a római civilizációnak is. IV. TEREM BARANYA MEGYE A ROMAI KORBAN A római birodalom i. e. II. század közepétől kezdve terjeszkedni kezdett a Balkán-félszigeten. Az i.e. 12-9 évek között sor került a Szávától északra elterülő területek meghódítására is. Akkor vált a Dunántúl mai területe a római birodalom egyik tartományává. I. sz. 103-107 évek között Pannóniát két részre osztották fel. A nyugati tartomány neve Pannónia Superior, míg a keleti részé Pannónia Inferior lett. Mindkettő egymástól teljesen független közigazgatási rendszerrel, külön tisztviselői karral működött. Baranya megye az I—II. században Pannónia Inferiorhoz tartozott, majd 293 után, amikor Diocletianus császár újabb felosztása értelmében négy részre oszlott a tartomány, a délkeleti részeket magában foglaló Valeria körzetébe tartozott, amelynek Sopianae - a mai Pécs - lett a közigazgatási központja. Az /. tárlóban a rómaiak által leigázott őslakosság emlékeit állítottuk ki. Ezek között kiemelkedik az Okorágról származó ezüstkincslelet. A felszínre került kartekercsek (6. kép) és rendkívül nagyméretű ruhakapcsolótűk (fibula) a római foglalást megelőző lakosság ízlésére és déli kapcsolataira utalnak. Ugyanebben a tárlóban mutatjuk be a Pécs-Vasason feltárt i. sz. I. századból származó hamvasztásos temető legszebb leleteit is. Ebben a temetőben egy kelta típusú vaskéssel együtt, itáliai mester műhelyében készült bronzserpenyő (C. L. Epaphroditus bélyegzővel), ugyancsak észak-itáliai eredetű kis üveg illatszcrartók, díszes ezüst ékszerek kerültek elő. Különös szépségű az itt megtalált ezüst gyűrű, amelyet kétlovas kocsit ábrázoló vésett kő díszít. A 2. tárló a tartomány katonai megszállásával kapcsolatos emlékeket mutatja be. A térkép jól szemlélteti a birodalom természetes határát képező Duna vonalán elhelyezett erődítés-láncolatot (limes). A sűrűn kiépített katonai táborokból és őrtornyokból álló határvédelem egyik legfontosabb pontja a mai Dunaszekcső helyén állott Lugio castruma volt, amely egyben a Duna-Tisza közére átvezető útnak fontos átkelőhelye is ez időben. A kiállított nagyméretű bélyeges téglákat katonák készítették. A katonai bronz elbocsátólevél (diploma) fontos tartozéka volt a római katona életének. Ezzel kapott polgárjogot 25 évi szolgálat után, ezáltal vehette feleségül eddigi élettársát, törvényesíthette gyermekeit. A kiszolgált veterán ezután kapott földet, nyithatott boltot, stb.