Bándi Gábor – Burger Alice – Fülep Ferenc – Kiss Attila: Baranya története az őskortól az Árpád-korig. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 15. Pécs, 1973.)
A sírokban található égett embercsontok anthropológiai vizsgálata is segíti ma már a régész munkáját. A nem- és életkor meghatározása, újabb kutatások eredményeként - egy-egy bronzkori falu népességének öszszetételét és demográfiai elemzését is lehetővé teszi. Az i. e. II. évezred utolsó évszázadaiban, - mely a későbronzkor időszaka - a megélénkülő közép-európai események újabb változásokat eredményeztek a Dunántúlon. Kitűnő bronzfegyverekkel támadó nép vetett véget a rövid békeidőnek. A temetkezési szokásukról HALOMSÍROS NÉP-nek nevezett érkezők, hamarosan az egész Dunántúlt hatalmukba kerítették. Támadásuk irányát földbe rejtett kincsleletek jelzik a Dráváig. A 3. tárló e mozgalmas korszak tárgyi emlékeit mutatja be. A halomsíros nép egyik feltárt telepén, Siklóson kerültek elő a korábbi időszaknál jóval egyszerűbb és dísztelenebb agyagedények. A telepeken és temetőkben talált bronzfegyverek - tőrök, kardok, lándzsák -, azonban a fémművesség igen magas színvonaláról tanúskodnak. E nép távoli, északi rokonainak újabb hulláma, i. e. 1200 körül érkezett a Dél-Dunántúlra. A jelentős lélekszámú URNASÍROS NÉP sem békésen szállta meg a Duna-Dráva vidékét. Az őslakókkal folyatott csatározások emlékét több elrejtett ,,kincslelet" tanúsítja. A 4. tárlóban egy olyan lcletcgyüttest mutatunk be Peterd-pusztáról, amelyet valószínűleg a támadók elől áshatott el egy bronzműves vagy kereskedő. Sarlók, balták, tűk és egyéb ékszerek, lándzsák és kardtöredékek alkották a „kincset". A tárgyak legnagyobb részén erősen látszik a használat nyoma, legtöbb közülük újraöntésre várhatott. A bakócai lelet a bronzművesség ismeretéhez szolgáltat fontos adatokat. A felhasználásra kész öntvény, illetve nyersanyag formák azt bizonyítják, hogy a bronzot öntés és végső megmunkálás előtt meghatározott tömbökben, nagy menynyiségben is tárolhatták, sőt talán ilyen alakban is kereskedhettek azokkal. Az urnasíros nép telepein (Pécsvárad, Aranyheg) 7 , Személy) megtalálhatók az egyszerűbb, hagyományos anyagokból: csontból, kőből és agyagból készült tárgyak is, melyek a fémek elterjedésével egyre inkább háttérbe szorultak, megmunkálásuk sem olyan gondos, mint a korábbi évezredekben. A közép-európai VASKORI kultúrát az ún. KÉSÖHALOMSÍROS NÉP hozta a Dél-Dunántúlra. Elődeit követve az új népesség is ÉNy felől érkezett a Mecsek hegység vidékére és az i. e. 8. század táján egészen a Dráváig terjesztette hatalmát. A komoly katonai erőkkel rendelkező hódítók már hatalmas, földsáncokkal erődített magaslati telepeket építettek. Az új központok a bronz- és vasművesség, valamint a nagy területeket átfogó kereskedelem centrumaivá váltak az i. e. I. évezred folyamán. A későhalomsíros nép dél-dunántúli központja minden valószínűség szerint a Pécs melletti Jakabhegy volt, melynek szintvonalas makettjét is bemutatjuk.
