Bándi Gábor – Burger Alice – Fülep Ferenc – Kiss Attila: Baranya története az őskortól az Árpád-korig. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 15. Pécs, 1973.)

A közel-keleti magaskultúrák történeti eseményei i. e. 2100 táján újból megmozgatták a balkáni peremterületek népeit is. Ettől az időtől kezdve, dél felől gyakran érték vidékünket kisebb-nagyobb támadások. Egy-egy történeti mozgás újabb és újabb népeket hozott. Az előkerült régészeti leletek azonban lehetővé teszik a gyorsan változó események térképezését is. A rézkor utolsó időszakában (i. c. 2100—1900) az ún. PÉCELI KULTŰRA NÉPE (Pécel, Pest megyei község után), nagyobb tömegben foglalta el a Balatoni-csoport területeit. Az 5. tárlóban kiállított edények formái és díszítései, déli tárgyak képeivel összehasonlítva jól mutatják, hogy leleteink készítői bizonyosan Kis-Ázsiából és a Balkánról származtak a Kárpát-medencébe. A 6. tárló a Pécs-Vasason feltárt település egykori képét idézi fel. A tapasztott falú, földbevájt putrik és földkemencék omladékai között kerültek elő a finom karcolásokkal és pontokkal díszített edények; csuprok, tálak és egyfülű mericék töredékei. A nagy mennyiségű szarvasmarha-csont amellett szól, hogy a házak lakói főleg állattartással foglalkoztak. A péceli nép alig kétszáz évig tartó békés életét, i. e. 1900 körül sorsdöntő fordulat szakította meg. Ebben az időben egész Európa forrongásban volt. A terem utolsó térképe olyan eseményeket mutat be, amelyek egy eddig ismeretlen, magasabb civilizáció meghonosodását eredményezték hazánkban is. A Balkán felől érkező népekkel egyidőben, - talán egyazon események keleti ágaként, - az Al-Duna vidék lakói is elindultak a Kárpát-medence felé. A két irányból érkező népcsoportok megjelenésével kezdődött az az új korszak a Dunántúlon, melyet alapvető felfedezéséről BRONZKOR-nak nevezünk. //. TEREM A kiállítás II. terme e történeti periódus legkorábbi leleteit mutatja be. Az új, eddig ismeretlen kultúrát hozó, délről és keletről érkezett hódítók, - több száz dunántúli lelőhely tanúsága szerint, - gyorsan elfoglalták a péceli lakosság területeit. Hamar megtörténhetett az őslakosság beolvadása is. Az érkezőket Baranya megyei községről nevezte el a történettudomány. A terület első bronzkori civilizációját ezek szerint ZÔK-SOMOGYVÁRI KULTÚRÁ-nak nevezzük. Ismereteink egyik legfontosabb forrását a Pécs-Nagyárpádon feltárt óriási kiterjedésű falu leletei képezik. Az tárlóban láthatók mindazok a régészeti bizonyítékok, amelyek alapján kimondhatjuk, hogy az új nép életmódja már döntően eltért a korábbi évezredek gyakorlatától. Ez időben vált általánossá a földművelés, mely a megélhetés legfontosabb része lett. A paraszti életmód számtalan tárgya és eszköze mellett az egyik veremben égett gabonamaradványok is előkerültek. Az egykori „istennőt" ábrázoló szobrocska és a madáralakú edény, e változás szellemi vetületének kiemelkedően szép bizonyítékai.