Katonas Imre: Mai magyar kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 14. Pécs, 1968)

tészetben csakúgy, mint az iparművészetben a magyar népművészet formai hagyományaihoz nyúltak vissza. E fejlődési vonalat Thoroezkai Wigand Ede és Horti Pál nevei példázzák. A Wiener Werkstätte kerámia osztályán Gádorral együtt több, azóta európai hírű keramikus dolgozott: Wally Wiesel tier, Susy Singer és Herta Bucher — Kovács Margit későbbi tanára. A Wiener Werkstätte hatása körülbelül a 30-as évekig érződik Gádor művészetén. A primitívektől egyre inkább a magyar nép művészetéhez közeledik. Kétségtelen, hogy expresszionista korszaka után, sőt már azalatt is megmutatkozik művészetében népművészethez közeledik. Kétségtelen, hogy expresszionista nehéz is Gádor egyes periódusai között éles határt vonni, annyi bizonyos, hogy korai, őskori reminiszcenciákat megőrző korongolt figurái, későbbi népi ízű korongolt szobrainak kétségtelen előzményei. A primitív művészetből a karakterisztikus túlzást az egyszerű, keresetlen kifejezést tanulja el és fejleszti mesteri fokra. Érthető, hogy az 1930-as evek után, amikor már a népművészet hagyományai vezetik, mindazokat a tanulságokat hasznosítja, melyek művészetét a szecesszión és az expresszionizmuson át idáig vezették. Itt érvényesül mesterien mindaz az eredmény, amit Gádor előbbi periódusának formaalkotó törekvéseiből leszűrt. Vázáin a népi elem mellett még él az előző periódus formalátása, de ugyanakkor már jelentkeznek az anyaggal, a kerámia legsajátosabb problémáival birkózó törekvései. Művészete a vörös alapon alkalmazott fehértől a sokszínű mázig, a rajzoskontúros ábrázolástól a kontúrok plasztikus megvonásán át egészen a domborműig terjed. Ez a széles skála is mutatja, hogy Gádor nem tud megmaradni egyhelyben, nem elégszik meg egyfajta eredménnyel, megoldással, hanem a már egyszer elért eredményt további fejlődésének kiindulópontjaként tekinti. Sőt, nála a már egyszer elért eredmény a későbbiek során sem marad ugyanaz, hanem magasabb fokon jelentkezik. A népi ízű, sőt a népihez közeledő, a népművészetből merítő stiláris törekvéseiben Gádor nem állt egyedül kora képzőés iparművészetében. Nála azonban ez a törekvés mélyebbről indult ki. Ennek tulajdonítható, hogy a sok más — sokszor a népivel ellentétes — hatás ellenére is messzebb jutott a népművészet megértésében, mint legtöbb kortársa. Nem „népéletképeket" alkotott, nem csupán cifra viseletű, kissé egzotikus „buzsáki menyecskéket", hanem a nép mindennapi életének pillanatai ragadták meg. Stiláris törekvéseiben sohasem utánozta a népi formákat, hanem a művész finom reagálásával újjáteremtette a népi motívumokat, formákat és technikai eljárásokat.