Katonas Imre: Mai magyar kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 14. Pécs, 1968)

detileg porcelántervezőnek készült, de kezdettől foglalkozik kerámiával is. 1956-tól dolgozik Pécsett. 1963-ban állított ki első ízben, majd más hazai, és külföldi kiállításokon is szerepelt munkáival (Moszkva, Szófia, London). Tervezői feladatain kívül a monumentális kerámia érdekli elsősorban. Erről tanúskodik a Pécsi Orvostudományi Egyetem új klinikájának ebédlőjében elhelyezett kerámia faliképe, és az a megbízatása is, melyen jelenleg dolgozik (a komlói iskola bejáratának frize). A falikerámián kívül kertplasztikával is foglalkozik. Elsősorban a térbeliség és a viszonylatok kérdései foglalkoztatják. Kompozíciója ilyen kísérleteiről tanúskodik. Gádor István életműve bőséges alapul szolgált tanítványainak. Míg Csekovszkyt Gádor művészetének európai összetevői és lendülete ragadta meg, a tanítványok egy másik csoportját azok a keramikusok alkotják, akik a mester népies törekvéseit tették magukévá. Ezek közül talán Németh János és Papp János nevét emeljük ki elsősorban, mint ennek a törekvésnek legpregnánsabb képviselőit. Németh János nem véletlenül lett keramikus. Nemcsak apja, hanem már nagyapja is keramikus, kályhás mester volt. 1953-ban került az Iparművészeti Főiskola kerámia tanszékére, ahol Borsos Miklós és Gádor István tanítványa volt. Első gyűjteményes kiállítására 1960-ban került sor szülővárosában, Zalaegerszegen. Németh János a vidék, a hegyes-dombos zalai tájak szerelmese. Figurális kerámiáin a vidéki élet szépségei és mélységei tárulkoznak fel. Mesterei közül Gádor István gyakorolta rá a legnagyobb hatást. Korongolt, figurális plasztikáin — akár embereket, akár állatokat ábrázol — megmutatkozik vidám, derűs egyénisége. Németh Jánosnál a természeti formák átütő ereje, szülőföldjének, a szépséges Zala-vidéknek növényés állatvilága, s az ezzel való bensőséges kapcsolata eleve kizár látásmódjából minden ún. ügyeskedést, epigonizmust. Formavilága számos asszocatív hozzáadás ellenére a természeti elemekből formálódott, alakult ki. Talán az ősi fazekas-hagyományok vagy jelenlegi munkahelye, a zalaegerszegi kályhagyár irányítják figyelmét a régi idők klasszikus kályhaművészete felé. Finoman gótizáló és népies humorral átszőtt kályhalapjai tevékenységének figyelemreméltó irányát jelzik. Ujabban alkotásai között a falikerámia a hangsúlyosabb, mintha művészete ebben az irányban keresné és találná meg kibontakozását. Ez a művészeti irány, felfogás jellemzi többé-kevésbé Papp János művészi törekvéseit is. Németh Jánossal együtt, 1953ban került az Iparművészeti Főiskola ötvös, majd kerámia tan-