Katonas Imre: Mai magyar kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 14. Pécs, 1968)

után, 1954-ben végzett a főiskolán. Ettől kezdve önálló keramikusként működik. 1958 óta szerepel hazai és külföldi kiállításokon, mint pl. az 1958-as brüsszeli világkiállításon, az 1960ban Prágában megrendezett magyar iparművészeti kiállításon, az 1962-es prágai kerámia-világkiállításon és az 1966-os Gádor István gyűjteményes kiállításon. Miután a díszkerámia mellett használati kerámia előállításával is foglalkozik, elsősorban olyan, főleg kis méretű tárgyak foglalkoztatják, amelyek a mindennapi életben, a lakásokban szükségesek. Edényeit igyekszik célszerűen, ízlésesen, a napi használatnak megfelelően elkészíteni. Ezért mindig formai és díszítésbeli egyszerűségre törekszik. Edényeinek mázát úgy alakítja, hogy azok megfeleljenek a használat sokféle rendeltetésének. A Gádor-tanítványok közül érdekes anyaggal szerepel Horváth Magda is. 1950 és 1956 között végezte a főiskolát. Közben 1952—54 között Leningrádban tanult, mint szovjet ösztöndíjas. Tanárai Gádor István és Borsos Miklós voltak. Évekig Gádor István mellett dolgozott, s közben igen jelentős technológiai és művészi fejlődésen ment át. 1960-tól dolgozik mint önálló keramikus. Elsősorban használati tárgyakat, hamutálakat, készleteket, vázákat és dísztálakat készít. 1958-ban a gmundeni, 1959-ben az I., 1965-ben a II. iparművészeti kiállításon, 1966-ban pedig Gádor István gyűjteményes kiállításán szerepelt. Elsősorban megjelenítési kérdések, különböző mázak viselkedése, színhatásai foglalkoztatják, pl. a feszültséges üvegmáz. Csekovszky Árpád művészi tanulmányait Budapesten az Iparrajziskolában kezdte, majd 1951-ben az Iparművészeti Főiskola kerámia tanszakán folytatta. Gádor István és Borsos Miklós tanítványa volt. Egyike a legmerészebben kísérletező fiataloknak, aki azonban mindvégig megmarad a műfaj szigorú törvényszerűségeinek keretén belül. Elsősorban a plasztikai problémák érdeklik, s nem a plaszticitást alakító-befolyásoló színes dekorativitás. Magas, lopótök alakú és idolszerűen alakított aszimmetrikus vázái nemes arányaikkal és színeikkel sokáig jellemezték Csekovszky kerámiáit. Az antropomorf formák helyett újabban mintha a klasszikus tisztaságra, formai higgadt, ságra törekedne. A fokozott dekorativitás, az áttekinthető konstrukció szuggesztív megjelenést kölcsönöz plasztikáinak, vázáinak. Csekovszky kerámiáiban a műfaj eddigi fejlődésének számos reminiszcenciója érezhető. Ennek ellenére modern benne a tömörség, az aszimmetria és a merész asszociációk keltése. Kerámiái mégsem válnak — még a nagy méretűek sem — szobrokká, hanem kerámiák maradnak. Ez nem a felületet be2£v