Katonas Imre: Mai magyar kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 14. Pécs, 1968)

Iskoláit Győrben kezdte, majd Budapestre került Jaschik Álmos magániskolájába. Eleinte grafikusnak készült, csak az Iparművészeti Iskola kerámia műhelyének vonzására választotta élethivatásul a kerámikusságot. Miután az Iskolának akkoriban nem volt kerámia tanára, — a mesterséget csak külföldön lehetett elsajátítani. így került Kovács Margit 1926-ban Bécsbe, ahol a Wiener Werkstätte egykori tagjánál, Herta Buchernél folytatta tanulmányait. Tanulóéveinek következő állomása München volt, ahol a kerámia mellett szobrászati stúdiumokat is folytatott. Munkáival 1928-ban a Tamás Galériában mutatkozott be. Első kiállítása a sajtó elismerését váltotta ki. 1932-ben Koppenhágában járt, ahol Willumsen kerámia műhelyében dolgozott, majd Franciaországban másfél évig a sèvres-i porcelángyárban tevékenykedett, éppúgy, mint egy másik magyar művész, a későbbi Kossuth-díjas Olcsay Kiss Zoltán. Az 1930-as évek a gazdasági válság ellenére is növelték a művész alkotókedvét, lendületét. Kitűnő alkotásainak egész sorát készítette ezekben az években. Alkotásain ekkor még az útkeresés bizonytalansága érezhető. Egyik alkotásán még a fényesen csillogó, expresszív hatásokra utaló mázakat alkalmazza, ugyanakkor másokon már az égetett agyag, a terrakotta szín is feltűnik. Művészete 1936—40 között új fordulatot vett. Noha már az elmúlt években is próbálkozott különböző csillogó és mattított mázak előállításával, — az agyagba való vésés mintázási lehetőségeivel és a legkülönbözőbb tematikus jellegű alkotások hetőségeivel és tematikus jellegű alkotások létrehozásával, — a döntő élményt a francia gótika és Bizánc művészetének ösztönzéséből merítette. Ide vezethető vissza későbbi népies alkotásainak komponáltsága és tematikai egyszerűsítése. Ezt a törekvést az akkori hivatalos kultúrpolitika is támogatta, mert a nacionalista magyarkodást várta tőle. Ennek tulajdonítható, hogy Kovács Margit, Gádor István és az 1949-ben elhunyt Zilzer Hajnalka is a magyar történelemmel összefüggő kerámiaalkotásokat hozta létre. Kovács Margit már 1926-ban megtanulta Herta Buchertől a korongolt plasztika ismeretét, szeretetét. Ennek ellenére csak az 1930-as évektől foglalkozik a korongolt figurákkal. Formái egyszerűek, zártak. Tulajdonképpen a korongolás, — ez az ősi fazekas-technika, — fordítja figyelmét a népművészet felé, mely eddigi tanultsága eredményeivel gazdag kifejezésben, finom árnyalatokban jelentkezik művészetében. Edényein — ugyancsak a népművészet hatásaként — is megtalálható az ősi fazekas-