Gebhardt Antal – Vass Anna: A Mecsek hegység természeti képe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 13. Pécs, 1967)

az itt élő fajok egyedszáma. Különösen egyes lepkefajok hernyói szaporodnak el némely kedvező évben és okoznak komoly károkat az erdőgazdaságoknak. A természetben megnyilvánuló egyensúly törekvést mutatja a kártevő fajok tömeges fellépése esetében azok parazitáinak elszaporodása, így a lombkorona szintben az aranyos bábrabló és fürkészdarazsak tizedelik a lombfogyasztókat. Cseres-tölgyesek a Mecsek déli oldalán, a pécsi Mecsek délkeleti részén permi homokkövön keletkezett talajon lelhetők fel. Ezeknek az erdőknek a gerinctelen élővilága túlnyomóan a zártabb erdőrészekhez kötött. A lebontó szervezetek — például a csigák — a hűvösebb, zárt erdőkben már a gyepszintben gyakoriak. Gyertyános — tölgyes (Negyedik, köralakú, függő tárló) A Mecsekben és környékén a legelterjedtebb növénytársulás. Amennyiben a talaj vízgazdálkodása és a mikroklíma nem szélsőséges, ez a legfejletteb növénytársulás. A gyertyános—tölgyesben általában olyan állattársulások élnek, melyek a hűvös, árnyékos környezetet kedvelik. A cserjeszintben sok a korhadó fákban és fakéreg alatt élő rovar. A cincérfélék az erdőben tárolt vágott fában károsítanak. A cserebogárfélék lombfogyasztók s néha tetemes károkat okoznak. Sok a szúnyog és a hűvös mikroklímát kedvelő légyfaj. A talajszintben az ászkák és ezerlábúak élnek. A Mecsek hegység erdei közül. — különösen mészkő talajon, — ebben a társulásban találhatjuk a legtöbb csigafajt is. Bükkös (ötödik, köralakú, függő tárló) A bükkösökben nedvesebb, hűvösebb és kiegyenlítettebb az éghajlat, mint más erdőben. A sűrű lombsátor miatt a cserjeszint és a gyepszint alig fejlett. Bükkösök főleg a Mecsek északi oldalán találhatók. Állatviláguk a gyertyános—tölgyes erdők faunájához hasonló. Ehhez járulnak azok a növényevőik, amelyeknek a bükk a tápnövénye. A talajszintben sok a féreg, a hazátlan, nedvességet és sötétség kedvelő csiga, de az egysejtű szervezetek száma is igen magas.