Gebhardt Antal – Vass Anna: A Mecsek hegység természeti képe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 13. Pécs, 1967)

Nagyemlősök III. A vaddisznó hazai nagyvadjaink között a leggyakoribb. Kedvelt tartózkodási helye a nedves talajú erdőség. Nagy szaporasága miatt erdő- és mezőgazdasági szempontból időnként károsnak mondható. Télvégi erdőrészlet. A dioráma közepén egy kan, egy koca és egy malac, környezetükben olyan állatokkal, amelyek azonos terepen élnek a vaddisznóval. Vaddisznó (Sus scrota), mókus (Sciurus vulgaris), békászó sas (Aquila pomaria), vetési varjú (Corvus frugilegus), hamvas varjú (Corvus cornix). kenderike (Carduelis cannabina). Gerinctelen állatok A Mecsek hegységben elterjedt gerinctelen állatokat négyszögletes-, fekvő-, kerek és függő-tárlókban mutatjuk be. Kiállításunknak ennél a részlegénél se követjük azonban az állatok rendszertani sorrendjét, hanem az ismertetésre váró kérdésnek megfelelő biológiai csoportokat alakítunk. Tárlatvezetőnkben az alábbi sorokban azokat a témaköröket ismertetjük, amelyekkel kiállításunk foglalkozik. A szerves anyag körforgalma a természetben (Első fekvő tárló) A zöld növény a nap sugárzó energiájának felhasználásával, a levegő széndioxidjából, a talajból felszívott vízből és az ebben oldott ásványi sókból szerves vegyületeket készít. Az állatok közvetve vagy közvetlenül növényi táplálékra vannak utalva, mert nem tudnak szervetlen anyagot szervessé alakítani. A növényevő állatokat ragadozók és élősködők fogyasztják. A tölgyet rágó hernyó, a hernyót evő gébics, a gébicset megragadó sólyom így alkotnak egy élelmi láncot. Ürüléküket és elpusztulásuk után testüket rovarok, férgek, baktériumok légiója bontja le és így anyaguk újra felvehetővé válik a növények számára, ismét belép a nagy körforgásba.