Gebhardt Antal – Vass Anna: A Mecsek hegység természeti képe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 13. Pécs, 1967)

A hegység növénytakarója tudományos feldogozásának eredményei szolgáltatják az alapját a helyes erdő- és mezőgazdaságnak, sőt a növény- és álategészségügynek is. A kiállítás első része a virágtalan növényekkel foglalkozik, külön kiemelve néhány növény betegséget okozó fajt, amelyeket az egyes csoportokon belül részletesebben is ismertet. A Vírusok (Virophyta), az élő és az élettelen határán álló legegyszerűbb képződmények. Közülük kerülnek ki a legkisebb növényi-, állati- és emberi kórokozók. A bemutatott anyag: Mozaikbeteg dohánylevél és a dohánymozaik vírus elektronmikroszkopikus képe. A burgonya lombjának súlyos, vírusos fodrosodása, valamint a burgonya X vírusának .az elektronmikroszkopikus képe. A következő csoport: a Baktériumok (Schizomyceta), a növényvilág legkisebb és legegyszerűbb szervezetei. Többségük a természet háztartásában fontos szerepet tölt be, más részük kórokozó. A tablón látható anyag: Baktériumos babvésszel fertőzött levél; Az uborka szögletes levélfoltossága és a kórokozó baktérium elektronmikroszkopikus képe; Varas foltosság a paradicsom termésén; Nitrogénkötő baktérium a borsó gyökerén; Az Agrobacterium rubi kártétele málnahajtásokon és az Agrobacterium tumefaciens okozta daganat az almafa gyökerén. A moszatok (Algae) a fejlődés alacsony fokán álló egy- vagy többsejtű, igen alakgazdag növénycsoport. Testüket — amely sohasem tagolódik gyökérre, szárra és levélre — telepnek nevezzük. A Mecsekben élő moszatok a kékeszöld- és zöldmoszatok csoportjába tartoznak. A bemutatott színes mikrofotók a hegyi patakok és források, valamint a hévforrások moszattársulásainak néhány képviselőjével ismertetik meg a látogatót. A gombák (Mycophyta) a törzsfejlődés során a moszatokkal párhuzamoson fejlődött és tovább differenciálódott szervezetek. Testük gombafonalakból áll, amelyek gazdag fonalszövedéket (mycelium) hoznak létre. A gombák nagy fajszámuk, változatos életmódjuk és nagy elterjedtségük folytán igen nagy gazdasági jelentőségű növények. A kiállított anyag első része rövid áttekintést ad termesztett növényeink gombakártevőiről (a burgonyavész; a szőlő peronoszpórája; almafa lisztharmat; tölgy lisztharmat; meggymonilia; a kukorica golyvásüszög; búza kőüszög; a búza fekete rozsdája), valamint a penészgombák, élesztőgombák, stb. azon csoportjáról, amelyek gyógyszeralapanyagot adnak. Az alsó vitrinsorban termőhely szerinti csoportosításban láthatjuk azokat a gombákat, amelyekre az ember a »gomba« szó hallatára gondol. Szép, színes festményeken mutatjuk be az ehető gombák-