Gebhardt Antal – Vass Anna: A Mecsek hegység természeti képe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 13. Pécs, 1967)

A kor végén a hegység területe emelkedni kezdett, az öblök fokozatosan elzáródtak a nyílt tengertől és átadták helyüket az egyre zsugorodó, édesedő vizű Pannon beltengernek, majd végül a teljesen édesvizű Pannon beltónak. A Mecsek tengeri időszaka végetért és kezdetét vette a mindmáig terjedő szárazföldi időszak. A pliocén kor képződményei A kor folyamán a hatalmas Pannon-tó fokozatosan és egyenlőtlenül széttagolódott és sok kis tóból álló tórendszerré alakult át. Ennek egyik tagja borította a Mecsek környékét. A fokozatosan édesvízűvé váló beltóból a Mecsek és a Villány-hegység szigetként emelkedett ki. A bemutatott kőzettömb felső-pannon homok. A főként agyag és agyagmárga, homok és homokkő rétegekből álló pannon képződmények sok, nagyon szép és alakgazdag csiga- és kagyló kövületeket tartalmaznak. A vitrinben a pliocén kor jellegzetes kőzet típusaiból, valamint gazdag ősmaradvány anyagából láthatunk néhány példányt. A pliocén kor végén a Mecsek területe teljesen kiemelkedett. A Pannon-tó utolsó maradványait hazánkban már csak a Balaton és a Velencei-tó víztükre őrzi. A domborzat formái már véglegesen kialakultak. Az éghajlat fokozatos hűvösödése és nedvessé válása, már a pliocén kort követő jégkorszak mélyreható változásainak az előrejelzője volt. A Villány-hegység a földtörténeti középkorban A Mecsek déli szomszédságában emelkedő Villány-hegység kőzetei a Mecsekétől eltérő földtani múltra utalnak. A Villány-hegység, az eltérő ősföldrajzi helyzete miatt a földtörténeti középkor folyamán többször volt szárazföld, mint a Mecsek. Csak a triász közepén, a jura második felében és a kréta első felében volt a területén jelentősebb tengeri üledékképződés. Ennek a folyamatnak az eredménye a Harsány-hegyben tetőző, mintegy 20 km hosszú, rögökre tagolt Villány-hegység triász-, jura- és kréta mészköve. A bemutatott kőzettömb a földtörténeti középkori Harsány-hegyi mészkő.