Papp László: Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása. Pécs, 1967. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 12. Pécs, 1967)

épületnek, feltehetően őr-, vagy kaputoronynak maradványa. Az ( mladékhalom északi szélén várhattuk az innen északi, északkeleti irányba induló, széles várudvarfal csatlakozását, minthogy a bale m szélétől 7—8 m távolságra a falnak már szabadon fennálló része is látható, s innen tovább, mintegy 22 m hosszúságon, hullámosan váltakozó, 0,5—1,2 m mai. csonka magassággal. 4. kép. A kerek tcrony és a várudvarfal belső találkozása, felülnézetben.. Az itt megnyitott I. munkahelyen, a várfalon belül, 5 m hoszszú, 1 m széles kutatóárok segítségével, valóban előtárultak a várudvarfalnak és a toronynak sejtett épület maradványának falsíkszakaszai, egymással kb. 90° szöget képező találkozással. (3. és 4. kép.) Mindkét építményt kisebb-nagyobb, durván idomított, palás meszkődarabokból rakták, mészben dús. fehéres színű habarcscsal. A falsaroknál a csonka falak magasságát 380 cm-nek mértük, ezen belül az egykori járószint 360 cm mélységben mutatkozott. A hajdani járószint fölött 50—60 cm magasságig mindkét falfelületerősen átégett, kormos volt. A járószint fölött vékony, szenes, hamus réteget találtunk, amelyből, s a kutatóárok törmelékanyagának legalsó rétegéből. XIV.—XV. sz.-i cserépedény-töredékek kerültek elő. (5 a—f. kép.)