Papp László: Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása. Pécs, 1967. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 12. Pécs, 1967)

Fejér. Kollerrel egyezően, az oklevélről megjegyzi, hogy az a somogyi monasterium 1404. évből való másolatában maradt fenn. Szövege telítve van a különféle adományok középkori helyneveinek sokaságával. Máza határleírásának számunkra jelentőséggel bíró részét idézzük a következőkben: »... vádit super monasterium Koromzov, vicinando eidem monas-terio ad iactus trium sagittarum, et ibi salit ad quendam verticem mortis longe procedendo per eandem viam, ibi sunt contiguae vincis, et descensit in quandam vallem, in qua valle est riuulus Kuesd vulgaris ter vocatus, et transit ad dictum fluuium a parte orientali ad plagam meridionalem procedendo, vadit ad quendam arborem Fenyeufa vocatam; ibi est arbor illicis cruce signa ta meta terrea circumfusa, et ibi. incipit vicinitatem tenere cum terris Brittanorum de Nadasth, adhuc départe meridionali procedendo versus occidentem iuxta terras memoratum Brittanorum in via magna, que est in vertice montis, per quam venitur ad Ecclesiam Sancti Ladislai Regis cum continuis metis, et continantur metis monasterii Varadiensis

...« (Fejér, 458. o.) Fél évszázad múlva Xántus János fordításban Közreadja J.. Abbot angol történész cikkét,

J amely szerint Szent István király idejében, 1022. évben, két angol herceg menekült, Dánián keresztül, Magyarországra, s a királyi udvarba kerülvén, utóbb egyikükhöz, Edwardhoz, a magyar király egyik leányát adta nőül. Edward 1058-ban családjával Angliába hazakerült, a következő évben meghalt. Öccse, Edgar, angolul sem tudott, hazájában mindenki ma^ gyárnak tekintette, s félrehelyeződvén, a trónról lemondott. A Xántus cikkének megjelenését követő 1879. évben látott napvilágot Brüstle József Recensio-jának III. kötete.

0 Ebben, Ná-. dasd község parochiája történetének leírása közben (872—891. o.), elsőként kapcsolja össze a fentiekből előtűnő kérdések helyi és személyi vonatkozásait, mondván, hogy a nádasdi terra Brittanorum a menekült angol hercegek birtoka volt, akik a romokban még látható várban laktak. De ennél is tovább megy, s a Szentek Legendájára való hivatkozással beszél arról, hogy az egyik herceg és Szent István leányának, Agathának házasságából született a szüleivel később hazájába visszatért Szent Margit, akinek szülőhelye tehát a nádasdi várban gyanítható. A romjaiban megmaradt vár régiségét pedig Brüstle az 1777. évi Visita Canonica feljegyzésével is megkísérli igazolni, amely vizitáció alkalmával Vizer Bálint nádasdi plébános a várhegyen tenyésző ősi tölgyfák közt 6 öl kerületűeket, tehát sok-sok évszázadosakat is talált.* Néhány évvel később Kropf Lajos elevenítette fel a kérdés^ nek pusztán személyi vonatkozásait.

8 Cikkében — Xántus törekvéseit méltatlanul bántólag érintvén, — taglalta a királyi családok homályos rokoni kapcsolatának felmerült lehetőségeit, legelfogadhatóbbnak tartván azt az állítást, amely szerint Edward Henrik