Papp László: Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása. Pécs, 1967. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 12. Pécs, 1967)

A vár keletkezésével kapcsolatban, pusztán történeti következtetéssel, természetesen legkönnyebben a tatárjárást követő, országosan általános várépítkezések korára lehet gondolnunk. Nyilvánvaló, hogy Rékavár esetében magánvár építkezéssel állunk szemben. A tatárjárás után, illetve a feudál-oligarcha anarchiának XIII. századi, egyre inkább kibontakozó állapotában a birtokos főurak egyike biztonságot teremthetett a maga és családja, valamint értékei számára a via magna-tól távol ugyan nem eső, de egykönnyen szembe sem tűnő, hegyektől közrezárt, meredek ormon épített, a kor viszonyaihoz képest jól megerősített kastélyban. A vár területének 5500 nr-t meghaladó nagysága, méginkább a várudvart mintegy 415 m hosszúságban keretező, magas kőfal 3 méteres vastagsága azonban elgondolkoztató. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy e nagy területen, s körfal erősítéséhez képest csak kisszámú, s szerény terjedelmű, maradandó anyagból emelt épület állott. Könnyen támadhat ugyan az az érzésünk is, hogy a vár elpusztult, mielőtt teljesebb kiépítésére sor kerülhetett volna, aminek következtében viszont egy korai váralakzat maradványai állanak előttünk. A vár Szent István-kori keletkezésére, vagy fennállására, használatára a lefolyásában, eredményében vázlatosan leírt felderítő ásatás régészeti, műtörténeti forrásanyag értékű bizonyítékokat nem hozott napvilágra. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy, a vár területét teljesen átfogó ásatás a fentebb mondottnál korábban itt folyt életnek nem akadhatna nyomára. Ha elfogadjuk azt a legalább is erősen valószínűsített állítást, hogy a nádasdi »terra britanorum« valóban az István királyunktól a menekült angol hercegek részére adományozott föld. elhihetőnek tartjuk azt is, hogy az adományozott birtokon számukra lakóépületet is emeltek. Itt azonban csak időszakonkint tartózkodhattak. A hercegek és családjuk bizonyára a magyar király udvarában éltek, ahol teljes védelemre találtak. Skóciai Szent Margit másutt aligha tehetett volna szert olyan, korához képest magas műveltségre, amilyenről az angol krónikák beszélnek. Fest Sándor elgondolását tehát, amely szerint a hercegeket messze a német határtól, éppenséggel az orosz határ közelében kellett »elrejteni«, elfogadhatatlannak találjuk. Rékavár alaprajzi elrendezésére emlékeztető, s a mi korai középkorunk idejéből való várépítkezésekhez hasonló építmény szerkezeteket egyébként jelentős számban találunk a britek hazájában, de ugyanúgy az akkori Nyugat többi országában is. Ha netán a nádasdi várkastély, első formájában, a hercegek számára épült volna, előttük és hazulról jött környezetük előtt állhattak hazai