Papp László: Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása. Pécs, 1967. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 12. Pécs, 1967)

Ügyeltünk arra, hogy ezek viszonylagos »épségét« megóvjuk, azokat munkánkkal további romlás veszélyének ki ne tegyük. Inkább takarva hagytunk jelentős felületeket is, mintsem a megmozdított védő omladékréteg további lazulását, s ezzel a még fennálló romok gyorsabb pusztulását idézzük elő. A kutatóárkokat, szelvényeket minden esetben betemettük. A feltárást megelőző terepbejárás alkalmával, 1963. év tavaszán, a következőket jegyeztük fel. Az elöljáróban említett két kis patak találkozásánál áll a nyilvánvalóan a vár öreg köveiből épített Stein-malom düledező maradványa, a Szekszárdi Építők Turistáinak hozzáépített üdülőházával. Emögött. délnyugatra, kissé nehezen járható turistaösvény vezet, hosszas gerincen át, a hegytetőre. A patakok felől a hegyoldal csaknem járhatatlanul meredek. A meglepően hosszan elnyúló, keskeny tető, kezdeti enyheemelkedés után, viszonylag vízszintes felületű. Lapos kiképzésén érzékelhető az emberi munka szikla- és talajegyengető, várudvart kiképző nyoma. A hegyet borító erdő fáitól, sűrű bokraitól nehezen vehető észre, hogy a várudvart, itt-ott kissé kiemelkedő, erős, széles kőfalmaradvány szegélyezi. A várudvar közepe táján keresztben húzódó árok mélyed. Közvetlenül ezen túl, az ároki'enékhez merten 3—5 méter magas, az árokszél mentén húzódó halmok emelkednek, tele régi irtvány-erdő erős gyökérzetű tuskómaradványaivaL A halmok oldalán s az árokfenéken régibb, újabb turkálások helye látni engedi, hegy az itt vékony erdei televény föld alatt épülotanyag-törmelék rétegződik. A hegy fennsík túlsó, délnyugati szakaszán nagyobb mélyedésteknősödik, sremmelláthatcan nem túlságosan régi beásás, »kutatás« emléke. A várudvar északi szegélyén a széles falmaradvány mintegy 30 m hosszúságban jól kivehető, itt méternél is magasabbra emelkedik. A várudvar ívelten elkeskenyedő végén is nagyobb, benőtt omladékhalcm magasodik, tetején egészen friss, durva beásás nyomaival. A hegytető, avagy várudvarsík délnyugati szakasza alatt,, hosszasan ívelt vonulatban, 7—8 m mélységben, erőteljes sáncolásnyoma látszik, amely az Óhányai völgy felé néző. északnyugati oldalon széles árokként jelentkezik, a szomszédos Templomhegy,. azaz délkelet felé eső térségen pedig mintegy 4 méter széles, a. déli, délkeleti vároldal közepe táján vakon végző padkaként alakul, olymódon, mintha itt hajdani kocsifeljáró út. most fákkal borított helyét látnánk magunk előtt.