Vezető a Janus pannonius Múzeum régészeti kiállításához. II. javított, bővített kiadás. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 11. Pécs, 1966)

főként ipari termékeiket már messze tájakat bejáró kereskedelem közvetíti. A bronzkori edény iparosság magasfokú technikájáról és Ízléséről beszélnek azok a kézzel formált, égetett agyagedények, amelyeknek egy csoportját a terem jobboldalán álló első szekrényben látjuk. Ezek a díszes edények, már említett dél-dunántúli mészbetétes kerámia termékei, egy sír mellékleteiként kerültek elő. Magát. Bronzkori »mészbetétes« edény, Szebény a halottat elégették, hamvait a csekély mélységű sírgödörbe szórták s körülrakták a halott használati tárgyaival. Ez a szokás az ősi zsugorított temetkezési mód mellé a bronzkorban lépett, emezt, ki is szorította. Szűkebb koronkint, illetve, feltehetően, népenkint váltakozó szokás az is, hogy a hamvakat nagy agyagedénybe tették s az urnát koporsóként temették a földbe. A nagy agyagedényeket gabonatartónak is használták. Ilyet látunk Makárhegyről, a terem túlsó végén. Az előbb említett gazdag sír mellékleteitől jobbra magányos,, díszítetlen agyagedény áll. Ez is egy sír — egyetlen — melléklete.