Kováts Valéria: A szigetvári Zrínyi Miklósd Múzeum kiállításai. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 10. Pécs, 1966)

Akinek nem jutott török hímzőleány, az szerzett magának. „Az egri kapitány felesége török varróleányokat óhajtván, az egri vitézek . . . fogtak ilyen lányokat. Az elfogott leányok most is az egri kapitány felesége mellett vannak." — írja 1572-ben Musztafa basa. A bemutatott török hímzések közül, az egyik, keleti stilizált növényi ornamentika felhasználásával, a másik geometrikus díszítőelemek alkalmazásával készült. A teremben elhelyezett hódoltságkori szőnyegek egy-egy jellegzetes típust képviselnek. A szőnyegeket készítési helyükről nevezik el. (Gördesz, Jordensz, Kula, stb.) — A hódoltsági területeken a rézedények is általánosan elterjedtek. A török rézművesek gazdagon díszített munkáit a módosabb törökök szívesen vásárolták, ugyanis a mohamedán vallás tiltotta a nemesfém-edények használatát. A fali vitrinben a török rézművesség néhány típusát látjuk. A török és magyar vitézek legfőbb kincse, egy-egy szépművű, apáról-fiúra hagyományozott, híres keleti fegyver volt. A remekművű fegyverek, pompás lószerszámok megszerzéséért a magyar és török végvári vitézek gyakran összecsaptak. A baloldali vitrinben különféle technikai eljárással díszített fegyvereket mutatunk be. A mindennapi élet tárgyai közül, elsősorban az edényeket, a könnyen előállítható és formázható agyagból készítették a török fazekasok. A díszesebb edényeket színes ólommázzal vonták be, gyakran stilizált keleti jellegű növényi mintákkal díszítették. A következő vitrinben látható cserépedények, kályhaszemek, a szigetvári ásatások során kerültek napvilágra. A török iparművészeti munkák közül leginkább a hímzés, és a kerámia hatása mutatható ki a magyar formakincsen. A terem utolsó falsíkján elhelyezett (hímzett lepedőszél és mázas tál) tárgyaknál a török motívumok néhány elemének a magyar népművészetben való továbbélését figyelhetjük meg.