Kováts Valéria: A szigetvári Zrínyi Miklósd Múzeum kiállításai. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 10. Pécs, 1966)

III. Terem. Az 1566. évi szigetvári ostrom hős védőinek, Zrínyi Miklósnak, s a magyar és horvát védők hősi küzdelmének állít emléket. A folytonos tárgyalás, a Habsburg állani és a török birodalom között nem vezetett eredményre. A valódi és az álsérelmek csak ürügyül szolgáltak arra, hogy mindkét fél felkészüljön a háborúra. 1566-ban már nyilvánvalóvá vált, hogy Szulejmán ismét hadjáratra indul Magyarország ellen, s régi vágyát: Bécs elfoglalását is valóra akarja váltani. Zrínyi Miklós, a török rettegett ellenfele, volt horvát bán, dunántúli főkapitány, a török várható támadásának hírére újra elvállalta Szigetvár várkapitányi tisztét. 1566. április 23-án Csáktornyán kelt végrendeletében félre nem érthetően ezt írja: . . . tekintetbe véve azt is, hogy Sziget vára jelenlegi helyzete, milyen erős vára a kereszténységnek, de a császári, királyi hatalomnak is . . . esküdt ellenségével, a török császári katonasággal szemben is, mivel ostromlása -fenyegeti, s én ide akarok bezárkózni, azért akarom dolgomat elintézettnek tudni ... a következőképpen . . ." A végrendelet a bejárat mellett került kiállításra. Szigetvár ostroma nem a véletlen kiszámíthatatlan következménye volt, hanem egy előre pontosan megtervezett, részleteiben kidolgozott hadjárat egyik állomása. Szulejmán kihasználta Magyarország és Erdély közötti háborúskodást és 1566. tavaszán elindult Isztanbulból hetedik, utolsó magyarországi hadjáratára. Seregének egyik része Gyula alá vonult, a másik hatalmas sereg az elaggott szultán vezetésével Sziget várát vette körül. Zrínyi a várható támadás hírére, már előre felkészült az ostromra. Nemcsak a rendelkezésére bocsátott anyagi javakat, hanem vagyonának jórészét is, s minden erejét a vár megerősítésére fordította. 2500 magyar és horvát katonájával úgy készült az ostromra, hogy vagy megvédik a várat, vagy azzal együtt elpusztulnak.